Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Kopasz Gábor: Az 1929–1933. évi világgazdasági válság és a dél-dunántúli parasztság közművelődése / 171–175. o.

kai irányítására is. Mivel a földművelő munka igen lekötött, tavasztól őszig látástól vakulásig tartott, a közművelődésre a legalkalmasabbak voltak a téli hónapok, amikor a mezőgazdasági munka szünetelt, vagy legalább is minimálisra csökkent. A nappalok rövidek voltak és a hosszú esték eltöltésére a leghasznosabbaknak látszottak a közművelődési rendezvények. Ilyenek vártak a kultúresték, ismeretterjesztő előadások, gazdanapok, műkedvelő előadások, színdarab rendezvények. Az ismeretterjesztő előadásokon vagy általános ismereteket, vagy mezőgazdasági szakismereteket közöltek. A kettő általában együtt szerepelt a falusi közművelődési munkában, sőt ha mezőgazdasági jellegű szervek rendezték, túlsúlyban voltak a mezőgazdasággal kapcsolatos témák: növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet, növény- és állategészségügy, a mezőgazdasági termékek értékesítése, a mezőgazdaság részére szükséges iparcikkek beszerzése stb. A falusi közmfQelődésből, ennek hatásából a gazdasági szolgalegények, a földnélküliek, a napszámosok, különösen pedig az uradalmi cselédek a legtöbbször kimaradtak. A falu szegényeihez nehezen jutott el a gazdasági válság idejében is a népművelő munka kultúrhatása. Különös képesség és szorgalom kellett ahhoz, hogy a szegényparasztok soraiból autodidaxis folytán olyan őstehetségek bontakozzanak ki, mint Veres Péter vagy Szabó Pál, — hogy csak a legnagyobbakat említsük — akik éppen ebben az időben bontakoztak ki teljes nagyságukban. Itt jegyeznénk meg, hogy a polgári kormány és hivatalnokai sokszor még a kulturális és szakmai előadásokban is politikai propagandát véltek felfedezni. A baranyai alispán 1932 elején a népművelő előadások beszüntetéséről intézkedett. A ixjegye egyes helyeiről ugyanis a főszolgabíróktól, olyan megfigyelő jelentést kapott, hogy az előadások nem mindig mentesek a baloldali politikai nézetektől és így nyugtalaníthatják a lakosságot. Az egyes előadók politikai szempontból világítanak meg némely kérdéseket, amelyek megzavarhatják a lakosság hangulatát.

1 A parasztság közművelődésében a hivatalos szerveken kívül, mint amilyenek a vármegyei népművelési titkárságok voltak, szerepe volt a korábban létesült mezőgazdasági jellegű társadalmi szerveknek, egyesületeknek, szövetségeknek, amelyek a gazdasági válság idején is működtek. Ilyenek voltak: a gazdaszövetség, a gazdakörök, a parasztkaszinók, az olvasókörök, a vármegyei gazdasági egyesületek, az országos magyar gazdasági egyesület, a mezőgazdasági kamarák. Ezek a válság idején a gazdák, a parasztság gazdasági érdekeit igyekeztek szolgálni, de maguk elé tűztek bizonyos szervezési és kulturális célokat is. A gazdaszövetséget & múlt század végén alapította gr. Károlyi Sándor. Pártpolitikától mentesen akart megbecsülést szerezni a gazdáknak és a parasztság alsóbb rétegeinek. Ezt a célt akarta elérni a törvényhozásban, a kormányzati szerveknél és a gazdasági szervezeteknél. Célul tűzte ki a kisgazdák kultúrálódásának, közművelődésének a programját is. A parasztság művelődését kívánta szolgálni folyóiratokkal (Gazdaszövetség, Magyar Gazdák Szemléje) és egyéb kiadványokkal (Népbarátja, Kisgazdák Naptára, gazdakörök számára írt felolvasó füzetek). A gazdaszövetség szervezete működött a világválság idején is, bár nehéz anyagi helyzetbe jutott.

2 A gazdaszövetség a maga kebelébe tömörítette a gazdaköröket, vagy más falusi csoportosulásokat, amelyek a legkülönbözőbb néven működtek (földművelők szövetsége, gaz172