Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - ADATTÁR - Beke Margit: Rákóczi oltalomlevele a Prímási Levéltárban / 155–156. o.

Ductoribus, Vexiliferis, Vigiliarum Magistris, Decurionibus cunctisque militibus nostris gregariis cunctis demum et aliis quorum nimirum interest aut quoquo modo interessé potest, praesentium Notitiam habituris Fidelibus Nobis dilectis, Salutem Principalisque Gratiae Nostrae propensionem. Nemes Pest vármegyében lévő Kokai Lakossok alázatos Instantiajokbul értettük, hogy Hadaink közzül Sokan akármelly Tisztünk Passusával; Sőt némellyek a nélkül is Szüntetlen Helységekben bé menvén, őket étel, ital, abrak, és más rendbéli gazdálkodásra erőltetik, ugy egyéb alkalmatlanságokat is el követni merészlettek, s mostan is merészelnének: Minthogy penigh Hűségünk alatt léveő Helyeknek s azoknak Lakossinak nem meg károsittatásokra, Sem penigh el pusztittatásokra; hanem inkább azoknak megh maradásokra Hadainknak fel, s alá való járása egyenessen czéloz. Annakokáért fen megh irt Lovas, és Gyalogos (Hadaink) FeŐ és Vice Tiszteinknek s directiojok alatt lévő köz Hadainknak is közönségessen Serio és Keménnyen Parancsollyuk, az emiitett Helységben hatalmasul bé menni, az ott léveő Lakossokat étel, ital, abrak, és más rendbéli gazdálkodásra erőltetni, (: ha csak azokrul Magunk, vagy más Commendérozó Fő Tisztünk Passusában expresse mentio nem lészen:) Senki is Semmiképpen ne merészellye; Külömben valakik ezen Parancsolatunk megh vetésével, az ellen cselekedni comperiáltatnak, Edictumunkban expressált büntetést s kemény animadversiónkat el nem kerülik. Praesentibus Perlectis Exhibenti (restitutis. Dátum ex castris nostris) ad Kőrös (ex) positis die Vigesima Octa (va Mensis) Maji Anno Millesimo Septingentesimo Septimo. Franciscus Rákóczy m. p. L.S. Franciscus Aszalay m. p." Az oltalomlevél latin nyelvű bevezetésének fordítása: „Mi, II. Rákóczi Ferenc, Isten kegyelméből a Szent Római Birodalom hercege, Erdély fejedelme, a Magyarországi Részek ura, a székelyek ispánja és a haza atyja, a szabadságért konfOderáit magyarországi rendek vezére, valamint Munkács és Makovicze hercege, Sáros vármegye örökös főispánja, Sárospatak, Tokaj, Regécz, Ecsed, Somlyó, Lednicze, Szerencs, ónod, stb. örökös ura, hadaink valamennyi főmarsalljának, helyetteseinek, generálisainknak, őrnagyainknak, brigadérosainknak, nemkülönben lovas és gyalogos katonaságunk, végül bármely nemzetbeli ezredeink ezredeseinek és alezredeseinek, kapitányainak, hadnagyainak, zászlótartóinak, őrmestereinek, tizedeseinek, együttesen és egyenként, valamennyi közkatonánknak, végezetül mindenkinek és mindenki másnak is, t. i. akiket illet, vagy bármi módon illethet, mindazoknak, akiknek jelen oltalomlevelünk tudomására jut, a mi kedvelt híveinknek üdvözletünket és fejedelmi kegyünk hajlandóságát." A záradék fordítása: „Jelen oltalomlevelünket átolvasása után vissza kell adni felmutatójának. Kelt a mi Kőrös melletti táborunkban, az 1707. esztendő májusának 28. napján. Rákóczy Ferenc s. k. P. H. Aszalay Ferenc s. k." 156