Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András 1914. évi jelentése a vármegyei levéltárak helyzetéről / 135–153. o.

nesen levéltári célokra épült teremben van elhelyezve. Ugyancsak a folyosóról nyilik a levéltárnoknak teljesen elkülönített, szokatlanul tiszta és rendes dolgozó szobája, melyben a mindennapi munkához szükséges iratokon és könyveken kivül egyébb levéltári anyagot nem tartanak. Az állványokon, polczokon és szekrényekben elhelyezett iratok látszólag rendben vannak, — a padlózatot és a bútorok tetejét csak mérsékelten használják, — de a különféle iratgyüjteményeket az elhelyezés idő és sorrendjére nézve, a közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyveket pedig általában rendetlenségben és gondviselet nélkül találtam. Ez a belső rendetlenség főkép abban nyilvánul, hogy a volt Aranyos széki és Torda vármegyei levéltárak anyaga nincs terjesen elkülönítve, sőt az 1848 előtti irat csomók nem csak egymással, hanem a német világból nagy mennyiségben fennmaradt és az ujabb keletű közigazgatási iratokkal is összevannak keverve. Ugy az iratokhoz mind a jegyzőkönyvekhez sok, complicált szerkezetű mutató és tartalom jegyzék van, de ezeknek már a kutatásnál semmi gyakorlati hasznát nem lehet venni, mert a régi levéltári rend a többszöri költözködés miatt egészen felbomlott. Megállapítható belőlük, hogy valamikor ugy a széknek mint a vármegyének fölöttébb értékes levéltári anyag volt, jóllehet az egyesitett levéltár történeti emlékekben ma is gazdagnak mondható, kivált a jegyzőkönyvekben találhatunk a közéletre, a politikai, társadalmi, műveltségi és gazdasági viszonyokra vonatkozólag rendkívül sok, jellemző és tanulságos adatot. Torda vármegye legrégibb közgyűlési jegyzőkönyve 1606—1664 évig terjed. Ez volta képen egy durva, vörös pergamen borítékba rakott, részben megcsonkított és szétszaggatott irat csomóból áll. Sok üggyel—bajjal tudtam a számozatlan, rongyos lapokat a tartalom alapján, hézagosan időrendbe hozni. De megérdemelte a fáradtságot, mert valóban becses történelmi forrás. Ajánlottam, hogy kemény, bőrkötést vagy legalább tokot c

sináltassanak hozzá, nagy kár volna érte ha elpusztulna. A többiek már jobb állapotban vannak, de egy sincs olyan rendes és tiszta, mint az a melyet 1711 február 17-től 1715 március 18-ig Borosjenei Tisza György fő nótárius vezetett, ki a maga idejében Erdély országban híres törvény tudós prókátor ember, Torda vármegyének később alispánja és országgyűlési követe volt. A régi jegyzőkönyvek szép, gyökeres magyarsággal vannak írva, csak a pörökben használják a törvénykezésnél elkerülhetetlen latin terminusokat. A Bendegúz, Attila, Lehel, Verbulcsu és más szittya nevekre keresztelt Aranyos széki jegyző könyvek 1650-ben kezdődnek, de ezek is, épen ugy mint a tordaiak fölöttébb hiányosak, kivált a kurucz világban. Különös gonddal őriznek egy díszes kötésű kapcsos könyvet, mely az Aranyos folyó mentén s a tordai hasadék környékén letelepedett székelyek birtok jogaira, testületi és személyes szabadságára s a szék határaira vonatkozó fontos adomány és kiváltságleveleket tartalmazza, hiteles átiratokban 1289 évtől fogva. Az eredetieket Orbán Elek főkirálybiró 1735-ben, bölcs előre látásból a kolozsmonostori konvent őrizetére bizta. Nevezetes még egy kemény táblákba kötött, 1605—1786 évig terjedő, jobbára eredeti és történeti beccsel biró irat gyűjtemény. Az össze függő rendezett levéltári anyag csak a 18-ik század első felében kezdődik. Ebben is sok a historicum

, de feladatom korlátai között nem foglalkozhatom bővebben vele. Meg kell azonban röviden emlékeznem Gyergyó széknek — valamelyes utón módon a levéltárba került 1713 évi investigatiójáról, melyben a székben lakó nemesek, armalisták (: külön :) lófők és szabad székelyek minden néven nevezendő ingó és ingatlan javaikkal, mezőbeli vetésükkel 146