Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Belitzky János: Miskolczy-Simon János (1880–1914) Nógrád megyei főlevéltárnok levelezése és kutatásai / 101–134. o.

hatok. — Mert igaz ugyan, hogy köztem, s felejthetetlen jó Mikszáth Kálmánunk között nem aféle diák-ismeretség, - mely legtöbb esetben amily gyorsan támad, éppen olyan gyorsan el is múlik, — hanem őszinte, s egész életre kiható barátság fejlődött ki az egy év alatt, amit Selmeczen együtt töltöttünk, de családi körülményeiről keveset tudtam. — Mert míg együtt szövögettük a boldog ifjúkor aranyos álmait, s ábrándjait, úgy voltunk a magunk barátságával, mint gyermek az ízletes almával: nem kérdezi ugyanis, hogy hol s minő fán termett, csak élvezi. Mi is élveztük az egymás iránti rokonszenvet, úgy derült, mint borús napjainkban, zavartalanul, vagy talán helyesebben mondva, gondtalanul. Ebből azonban nem következik az, mintha Kálmánunk családfája, s annak története nem érdekelne, sőt ellenkezőleg, nagyon is érdekel, s végtelenül jól fog esni, ha olvashatom majd. — Éppen azért tisztelettel kérem, Tekintetes Uram, kegyeskedjék engem előre is a megjelenő műve előfizetőjének tekinteni. Kiváló tisztelettel vagyok igaz híve Tótkomlóson, 1914. Mart. 3. Gajdács Pál ág.hitv. ev. lelkész." VII. 1914. március 3. Dobornya. — Szlávik József Miskolczy-Simonnak. „Tekintetes Főlevéltáros Ur! Rokonom, Mikszáth Gyula rendelkezésére van szerencsém a mellékelt becses kéziratos könyvet Tekintetes Főlevéltáros Úr címére megküldeni, kérvén, azt használat után ugyancsak Mikszáth Gyula Úr címére visszaküldeni, s engem értesíteni, hogy a kéziratos könyvet át tetszett venni tőlem. Kiváló tisztelettel maradtam Szlávik József ev.lelkész." Dobornyán (Zólyom m.), 1914. évimácz.3. VIII. 1914. március 5. Budapest. — Rubinyi Mózes Miskolczy-Simonnak. „Igen Tisztelt Uram! Képzelheti, mennyire megörvendeztetett becses levelével. Ha munkáját elvégzi, igazán nagy érdeme lesz önnek kérdésünkben. Hálásan köszönöm jóságos ajánlatát, de lelkiismeretem nem venne rá, hogy nehéz munkájának eredménye az én esetleges közleményemben lásson napvilágot. No meg mert az számomra nem is olyan sürgős. A nemesség ügyébe nem szólok bele. De a ballada dolgában úgy vélem, Ön téved. Lehetetlennek tartom, hogy a dolog úgy állana, amint Ön írja. Külső és belső okok egyaránt ellene szólanak. De lekötelez, ha majd munkája megjelenésére fölhívja figyelmemet. 119