Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 1. szám - Borsa Iván: A IX. Nemzetközi Levéltári Kongresszus / 9–19. o.

A levéltári anyag tudományos kutatása M. Roper (Anglia) referátumában több ország adatai alapján azt vizsgálta, hogy milyen mértékben nőtt meg a tudományos kutatás az elmúlt 5-20 évben, s szemléletesen mutatta be a részletes spanyol statisztikai adatok alapján, hogy a tudományos témakörök frekventáltságában is milyen eltolódások mutatkoztak 1957 és 1975 között. Megállapította, hogy a kutatott témák korszakbeli eloszlásánál igen erősen fellendült a 20. század történetének a kutatása és ezzel egyidejűleg nemcsak szorosabb értelemben vett szakmabeli történészek jelentek meg a levéltárakban. Foglalkozott a kutatók érdekében igen fontos reprográfiai szolgáltatásokkal, ideértve teljes levéltári állagok mikrofilmen való terjesztésének lehetőségét is. A levéltári kiadványok közül első helyre tette azokat, amelyek széles körben segítik a levéltári anyag kutatását, utalva elsősorban arra a programra, amelyet a NLT kezdeményezett a fejlődő levéltári országok történetére Európa és ÉszakAmerika levéltáraiban található forrásanyag feltárására. A megnövekedett kutatóforgalom okozta nehézségeket sem kerülte meg. Megítélése szerint ezekkel szembe kell nézni és meg kell találni a megoldást arra, hogy a kutatások ne szenvedjenek hátrányt. C. M. Dollár (USA) abból indult ki, hogy a kvantitatív történetkutatási módszer terjedése jelentős mértékben igénybe vette azokat a levéltári forrásokat, amelyek számszerű adatokat tartalmaznak. Ugyanakkor az utóbbi évtizedek mennyiségi adatokat tartalmazó forrásanyaga már nem hagyományos formában érkezik a levéltárakba, tehát fokozottabban kell vigyázni a számítástechnika által produkált adathordozók levéltári megőrzésére. M. D. Kagombe (Kenya) a szájhagyományban élő történeti forrás fontosságát hangsúlyozta elsősorban afrikai vonatkozásban, ahol ezek gyűjtése a hagyományos levéltári anyag mellett szintén levéltári feladat. J. Lindroth (Svédország) szintén a 20. század történetének előtérbe nyomulásával foglalkozott. A levéltárosoknak itt lépést kell tartaniok a növekvő igényekkel, nehogy a kutatás csak a nyomtatott anyagra korlátozódjék. Ennek az eltolódásnak következményeit a levéltárosképzésben is le kell vonni. Olyan jogi kérdésekkel is foglalkozott, mint az államtitok és az állampolgár jogos érdekeit védő titok és a kutathatóság ellentétes érdeke. A 19 hozzászólás és az azokra adott válaszokban a fentieken túlmenően még olyan kérdésekről esett szó, mint a lengyelek visszaemlékezés-gyűjtése a II. világháború korszakáról, továbbá, hogy a levéltáros segíti a kutatót, de nem dolgozhatik helyette, hogy foglalkozni kell a kutatók képzésével az eredményes kutatás érdekében. — Az ülésen elhangzottakat L. Auer (Ausztria) foglalta össze. A levéltári anyag felhasználása a gyakorlat érdekében C. A. Garcia Belsunce (Argentína) a három plenáris ülés témájának elméleti elhatárolásával kezdte referátumát. Megállapítása szerint a tudományos kutatást tudományos felkészültségű személy végzi spekulatív alapon tudományos cél érdekében rendszerint hosszú ideig; a gyakorlati célú kutatást a gyakorlati élet szakembere (közigazgatás, műszaki stb.) operatív céllal végzi és rendszerint rövid ideig tart, amíg az operatív cél szem10