Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Szabó Ferenc: Féja Géza iratmentő és levéltárszervező munkája Békéscsabán 1945–1949–ben / 89–96. o.

egyrésze azonban a padláson maradt, tehát a tűzveszély továbbra is fennállott, viszont a pincébe hordott iratokat a felszabadulás után az átmeneti időben a kazánok fűtésére használták fel. A felszabadulás után megindult bizonyos kísérlet a levéltár rendezésére, de éppen csak megindult. A városháza egyik szobájában 12 dobozt találtunk, melyekben 1758—88-ból származó iratok foglalnak helyet, egyik dobozban megtaláltuk az iratok csonka jegyzékét is. A rendezést, mint a kézírásból megállapítottam dr. Haan Albert városi tisztviselő indította meg. Dr. Haant jelenleg, tudomásom szerint, mint közveszélyes őrültet ápolják, tehát felvilágosítás tőle nem kérhető. Végzett munkája jelentéktelen és ellenőrzésre szorul. 1945 májusa óta vezetem a népkönyvtárat, s ez idő óta arra is törekedtem, hogy minden régi emléket megőrizzek. így a könyvtárral kapcsolatban Rk-jelzéssel kéziratos szakot is szerveztem, ez a szak kéziratos eredeti műveket és másolatokat tartalmaz, s levélgyűjteményeket, naplókat, emlékkönyveket magyar, latin, német és szlovák nyelven.

14 Állománya jelenleg 58 darab. Ezenkívül minden hozzámkerült iratot és okiratot is megőriztem, köztük levéltári szempontból értékes anyagot is. Ennyit jelenthetek az 1947. május hó l-ig fennállott helyzetről. 1947 májusában az illetékes hatóság elrendelte a városháza padlásán felhalmozott iratanyag selejtezését. Munkatársak híjján a selejtezés lassan ment, s előreláthatóan hosszú időt vett volna igénybe. Nemsokára azonban belügyminiszteri rendelet érkezett, mely záros időn belül sürgős selejtezést rendelt, és bizonyos selejtmennyiség előirányzását is meghagyta. Ennek alapján és a selejtezési bizottságnak, illetve irányítójának az akkori főjegyzőnek utasításai szerint néhány felfogadott munkatárs segítségével a selejtezési munkát a kitűzött idő folyamán végre is hajtottuk. Az utasítások értelmében az irattári borítékokat, melyek csaknem teljes számban még használhatók voltak, a városi irattárnak adtuk, a kartonlapokat az árvaszék rendelkezésére bocsájtottuk, a beíratlan papírlapokat a városházának adtuk hivatali célokra, a selejtpapírt pedig a gazdasági hivatal rendelkezésére bocsájtottuk, s a gazdasági hivatal zúzdába juttatta. A levéltári szempontból fontos anyagot külön választottuk. Itt meg kell jegyeznem, hogy a régi, történelmi szempontból értékes anyagot egyáltalában nem selejteztük, mivel minden darabját fontosnak ítéltem. Utóbb az Orsz. Levéltár a Belügyminisztérium útján ugyancsak ilyen értelemben rendelkezett. Az Orsz. Levéltár a Belügyminisztérium útján kérdőivet is küldött, melyet kitöltve visszajuttattunk. Ezen az íven levéltári anyagunk sorsáról és természetéről bőven beszámoltunk. A selejtező munka véghezvitele után a selejtező bizottság vizsgálatot tartott, s utasított, hogy a levéltári szempontból fontosnak ítélt anyagot a múzeum alagsorának egyik helyiségében helyezzem el. A rendszerezés munkájára azonban sem megfelelő munkaerő, sem fedezet, sem pedig megfelelő helyiség nem volt. Az alagsor szóban forgó helyiségébe szállíttattuk a városháza padlásán helyet foglaló szekrényeket, s ezekben helyeztük el a selejtezés folyamán kiválasztott iratokat; tekintettel a szekrények csekély számára (13 darab) és szűk befogadóképességére egy-egy szekrénybe 10—10 esztendő anyagát helyeztük el, A nem selejtezett régi anyagot és a kötött iratkönyveket ugyanott helyeztük el. Utóbb a művészeti bizottság, mely a múzeum feletti felügyeletet gyakorolta, a levéltári 94