Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - ADATTÁR - Magyar Eszter: Az 1715–1720-as országos összeírások forrásértéke a 18. századi erdősültség kutatásában / 227–239. o.

azt a helyet, ahonnan a fában szűk falvak lakossága fához juthat.

13 Somogy megyében is pontosan jelölik meg azonban a puszta, vagy extraneus szántó, rét, vagy legelőhasználat helyét, ezek a művelési ágak az erdőhasználattal szemben nagyobb gazdasági jelentőséggel bírtak.

14 Az erdőhasználat után nem kellett adózni, az 1715-1720-as összeírások bevallott célja pedig az adózás reformja volt. Azt az erdősültség szempontjából nem közömbös tényt pedig, hogy az erdőterület nélküli falvak mely községek erdeiből vágták fájukat, többnyire meglehet állapítani más korabeli forrásokból, helyi összeírásokból és az Urbáriumból.

15 A 3. kategóriába sorolt falvak határában az Országleírás nem említ jelentősebb kiterjedésű erdőt, a katonai felvétel térképszelvényei sem jelölnek ilyet. Még jelentősebb bozótos területekről sem tesz említést közelükben az egyébként elsősorban természetföldrajzi szempontokat érvényesítő Országleírás, tehát ezeknek a falvaknak valóban nem volt eltüzelhető fájuk, szükségleteiket erdő hiányában elégítették ki távolabb fekvő területekről, nem pedig azért, mert valamely allodiális erdő használatából esetleg kizárták őket. Találhatók azonban a mintaterületen látszólag ellentmondó esetek is. Az Országleírás pl. Kisberény térségében

16 magas, szálas fákból álló tölgyerdőt említett, az 1720-as országos összeírásban viszont az állt, hogy a falu a szomszédos Hács pusztáról szerzi be épület- és tűzifáját. A katonai felvétel a Kisberénynek megfelelő határban valóban nem jelölt semmiféle erdőt, viszont a Hács pusztához tartozó területet szinte teljes egészében erdő borította. A két település közel van egymáshoz, területük igen kis kiterjedésű, határuk valószínűleg nem változott a 18. és 19. század között. Az Országleírás tehát valószínűleg földrajzi egységekkel számolt, és nem vette figyelembe a közigazgatási határokat, Kisberény körzetében írta le a Hács pusztához tartozó erdőket is. Karád esetében az 1720-as összeírás adatai és az Országleírás közötti ellentmondás településtörténeti okokkal magyarázható. 1720-ban Karádnak nincs erdeje, a falu lakói a 18. század elején a szomszédos puszták Kérpuszta, Fejéregyháza erdeit használták, a 18. század második felére azonban ezek a puszták beolvadtak már a karádi határba, különállásuk megszűnt, így történhetett, hogy az Országleírás Karád környéki magas tölgy erdőkről emlékezett meg, amelyek 1720-ban még nem tartoztak bele a faluhatárba. Az említett prédiumok tölgyerdeiről más összeírásokban is olvasni lehet.

17 Buzsák körzetében az Országleírás bokros, bozótos területet jelölt, ezt azonban a falu lakossága 1720-ban nem vallotta tűzifaerdőnek, így Buzsákot erdő nélküli településnek vették fel az összeírásba. 4. Tűzifára alkalmas erdeje van az összeírás adatai szerint többek között Gomba, Látrány, Lengyeltóti, őszöd, Szólád és Szőlőskislak falvaknak 1720-ban. („silvam pro ligmtione focali suffícientem habent... ligna focialia habent is suo territorio... ligna focália habent in sufficientia ex silvis proprüs/Látrány'..."') Ezekből a szűkszavú, sztereotip megfogalmazásokból nem lehetne megállapítani azt, hogy a falvak határában az említett tűzifaerdőkön kívül van-e még egyéb, más erdőhasználatra is alkalmas erdőrész, amely esetleg földesúri használatban van, és így belőle a jobbágyságot kitiltották. Az Országleírásban a következő feljegyzések találhatók a 4. kategóriába sorolható falvakról. Gomba, Lengyeltóti, Szólád és Őszöd környékén a terepet bejárók nem találtak említésreméltó erdőt. Gombánál és Lengyeltóti határában cserjést írtak össze, a másik két 230