Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Várnai Tamás: A tanácsrendszer kiépítése Balatonbozsok községben / 97–108. o.

Várnai Tamás A TANÁCSRENDSZER KIÉPÍTÉSE BALATONBOZSOK KÖZSÉGBEN Balatonbozsok község a felszabadulás előtt Veszprém vármegyéhez tartozott, közigazgatási szempontból Enying nagyközséghez volt beosztva. Ez azt jelentette, hogy ebben a kis községben a felszabadulás előtt Önálló adminisztratív igazgatási apparátus nem működött. A község lakói minden ügyes-bajos dolgukat lényegében Enyingen voltak kénytelenek intézni. Mint a rendelkezésünkre álló adatokból kitűnik, a felszabadulást követő hetekben megalakult a Nemzeti Bizottság, ami a demokratizálódási folyamat egy fontos lépcsőfokát jelentette. A községi képviselőtestület szintén újjászerveződött és közvetlenül a tanácsválasztások előtt szüntette be tevékenységét. A képviselőtestület munkájára kétségtelenül rányomták bélyegüket az 1945 után egymást követő politikai események, sok minden azonban a régi időkre emlékeztetett, s önkormányzati és közigazgatási vonalon gyökeres változás csak 1950-ben a tanácsok megalakulása után következett be. Az 1949 decemberében hozott és 1950. február 1-i hatállyal végrehajtott 4345/1949 M.T. számú rendelet jelentős közigazgatási átszervezéseket hozott, melyeknek során az enyingi járás több községe, — közöttük Balatonbozsok is — Fejér megyéhez került. 1961-ben újabb átszervezés következtében megszűnt az enyingi járás, a hozzá tartozott községek pedig részben a székesfehérvári, részben a sárbogárdi járáshoz kerültek. A község 1945 előtti helyzetét illetően csak néhány lényeges^adat megemlítését látom szükségesnek. Az 1944-es helységnévtár szerint a községben 125 ház volt, a lakosság száma 757 fő. Külterületi lakott helyként Bozsokhoz tartozott Alsótekeres, Szőllőhegy és Vitézitelek. A községben — feltehetően igen gyér — villamos közvilágítás is volt. Nincsenek adataink arról, hogy a lakóházak közül hányba volt bevezetve a villany. Közlekedési szempontból a Budapest—Nagykanizsa, illetve a Dombóvár—Lepsény vasútvonal esett hozzá legközelebb. A község határa 1976 katasztrális hold.

1 E földterületből Schrikker Imre és Mihály 593 holdat, Schrikker Sándor pedig 601 holdat birtokolt.

2 A lakosság túlnyomó része cselédként, napszámosként és részesaratóként a környékbeli nagybirtokosoknál dolgozott. A bozsokiaknak a falu határán kívül többek között a balatonvilágosi és a balatonfőkajári határban is voltak földjeik. Mint a későbbiek folyamán látni fogjuk, ez a szétszórtság sok problémát okozott a földek megművelését illetően. A túlnyomórészt szegényparaszti lakosságot gyér számú kisiparos és egy-két értelmiségi egészítette ki. Volt a faluban egyházi elemi iskola és Enyinghez tartozó postaügynökség is.

3 Általában az egész község a korabeli magyar falura jellemző nagyfokú elmaradottság képét mutatta. A második világháború hadműveletei a község környékén egészen 1945 március utolsó harmadáig tartottak. A Fejér megye területén lezajlott harcokkal kapcsolatos 97