Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Szabó Ferenc: Féja Géza iratmentő és levéltárszervező munkája Békéscsabán 1945–1949–ben / 89–96. o.

Szabó Ferenc FÉJA GÉZA IRATMENTÖ ÉS LEVÉLTÁRSZERVEZÖ MUNKÁJA BÉKÉSCSABÁN 1945-1949-BEN A magyar irodalom és a magyar levéltárügy története mindössze néhány ponton találkozik. Lehet, hogy éppen ezért tartjuk számon szakmai berkekben is Kazinczy Ferenc vagy Nadányi Zoltán levéltári pályafutását. Az 1978 nyarán elhunyt Féja Géza munkásságának igen erőteljes történeti és szociográfiai töltése, az író progresszív történetszemlélete közismert. A felszabadulás előtti évtizedekben háromkötetes irodalomtörténete, Dózsáról írt könyve, különösen pedig az 1937-ben kiadott Viharsarok című szociográfiája bizonyította ezt. A háború éveiben Féja Géza is utat tévesztett, hatott rá a hivatalos ideológia néhány célkitűzése, bár a nemzeti függetlenség, a németellenes törekvések híve volt. A felszabadulás után nem kapott helyet az irodalmi közéletben, felmerült életművének értékelése iránt a politikai vezetés igénye is. 1957 tavaszán, a Viharsarok új kiadásával kapta meg az elégtételt, s attól kezdve visszakerült irodalmunk első vonalába. Szabadcsapat című kötete, Áchim L. Andrásról írt tanulmánya, élete végén pedig Görgey-regénye (Visegrádi esték) jelezték ezután is történeti érdeklődését. Nem tudunk arról, hogy könyveit közvetlen levéltári kutatásokra alapozta volna, de a történelmi szakirodalomban — különösen az őt érintő témakörökben — igen nagy tájékozottsága volt. Rendkívül széles műveltsége (és nyilván személyes tapasztalatai) révén helyesen ítélte meg a levéltárak, a levéltári anyag értékét. Ennek éppen békéscsabai tevékenysége a meggyőző igazolása. Békéscsabán élő barátai segítségével 1945 tavaszán került Féja Géza a viharsarki városba. Saját emlékezései szerint

1 május 2-án kezdte meg a szolgálatot a csabai múzeum épületében elhelyezett népkönyvtárban, annak egyetlen szakalkalmazottjaként. A könyvanyag rendbeszedése és a környékbeli kastélyokból történt kiegészítése után 1945 júliusában a könyvtár újra megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Féja mint könyvtáros a legszélesebb értelemben vett közművelődési munkát végzett, s fáradhatatlan volt az előadások tartásában, a háború után szerteszét kallódó, közgyűjteménybe tartozó értékek mentésében.

2 (Mindezért 1945. augusztus 1-től havi 5000 pengő, majd az infláció erősödése miatt 1945. november 1-től havi 88.880 pengő fizetést kapott.

3

) A munkássága iránti megbecsülés, de nyilván a napi könyvtári tevékenységgel összekapcsolt kiemelkedő kulturális munka híre vezethette a gyulaiakat, amikor —1945 decemberében — Gyulára akarták átcsábítani, szintén könyvtárosnak.

4 Féja jobbnak látta, ha Békéscsabán marad, mert ott biztosabb védelmet remélt. Az iratok azt mutatják, hogy Féja Géza figyelme már könyvtároskodása kezdetén kiterjedt a különböző helyeken elébe került levéltári értékekre is. Fizetésemelést kérő 89