Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Pető Iván: Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez III. 1930–1938. Miskolc, 1979. / 524–526. o.

dokumentumgyűjtemények forgatásakor szem előtt kell tartani azt is, hogy a források döntő többsége önmagában is különleges optikájú. A rendőrségi, főszolgabírói jelentések, vagy a pártok fennmaradt iratai eltérő aspektusból, de egyaránt más hangsúllyal foglalkoznak a mozgalommal, mint ahogy az az adott korszakban jelen volt. A történelemtanár, történész, levéltáros ismerve és nem feledve a forráskritika eme szempontjait, csak örömmel üdvözölheti, hogy a borsodi munkásmozgalom szinte minden érdemi dokumentuma hozzáférhetővé válik egy öt kötetre tervezett sorozatban. A Miskolci Tanács Végrehajtó Bizottsága — nyilván igen nagy anyagi ráfordítással — páratlan lehetőséget teremtett, amikor 1975-ben útjára indította a sorozatot Borsod megye és a város munkásmozgalmáról. Az első kötet az 1869—1918 közötti fél évszázadot mutatta be, a második (1978-ban jelent meg) az 1918 és 1929 közötti évtizedet. Míg az első és a tervezett ötödik kötet (1945-1948) időhatárai karakterisztikusan elkülönülő korszakokat jeleznek, addig az előző, a mostani, és a készülő negyedik kötetben vizsgált időszakokat már nem választja el ilyen egyértelmű határvonal. A Horthy-korszak három részre osztását a kötet összeállítói azzal indokolják, hogy „a forrásfeltárás munkálatai olyan kedvező eredménnyel jártak, hogy a feltárt forrástömeg feldolgozott állapotában a rendelkezésre álló terjedelmet, illetve az országos történet, s történetírás szempontjából indokolt, s elfogadott korszakhatárig terjedő időszakot egyaránt kitöltötte." Az érvelés, túl azon, hogy - mondhatni - meglehetősen homályos, a további, itt nem idézettekkel együtt sem győzi meg az olvasót arról, hogy 1930, illetve 1938 a magyarországi munkásmozgalomban korszakhatárlett volna. A módszertani skrupulusokat könnyen félretenné a kötet forgatója, ha azt olvasta volna a bevezetőben, hogy a terjedelem adva volt, az illetékesek örültek, hogy sok dokumentumot közzétehetnek, így csupán praktikus okok miatt tagolták az 1919—1945 közötti időszakot. Egyetlen helyes mérce ebben az esetben az lenne, hogy milyen értékű forrásanyagot publikáltak. Nos, ha átlapozzuk a most megjelent 300 dokumentumot, elővesszük a sorozat előző darabját és elképzeljük, hogy a majdani negyedik kötet is legalább 200—250 dokumentumot tesz közzé, megállapíthatjuk, hogy a Horthy-korszak forrásainak olyan gazdag gyűjteménye kerül napvilágra, amely a megye határain túl is számot tarthat érdeklődésre. A kötet összeállítói a megye szociáldemokrata és kommunista munkásmozgalmának bemutatásán túl forrásanyagot közölnek a munkások anyagi helyzetéről, életmódjáról is. A baloldali mozgalmakat bemutató iratok mellett helyet kapnak a kiadványban a jobboldali szervezkedések súlyát, szerepét tükröző források is. Külön említést érdemel, hogy a 300 dokumentum mellett információkban igen gazdag a jegyzet, illetve regeszta anyag. Sőt, nem egy esetben közlésre érdemtelen dokumentumhoz tartozóan, másodlagos fontossággal szerepel a lényegesebb információ. (Mi indokolja például, hogy 227. dokumentumként a tiszti főügyészi feljelentésről szóló rövid értesítést közölték, a jegyzetben olvasható, Kanadából érkezett tiltakozó levelek helyett?) A sorozat harmadik kötetéhez a sajtón, valamint a nyomtatásban már megjelent forráskiadványokon, illetve feldolgozásokon kívül három levéltár közel harminc fondját és állagát nézték át, ami jól jellemzi a forrásbázis kiterjedtségét. 525