Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Jároli József: 1848–1849 Szolnok megyében. Szolnok, [1979]. / 518–521. o.

(Than Mór e tárgyú csodálatos festményének másolatát kár volt közölni a gyenge minőségű képen, ami a sokszorosítási eljárás problémája.) Kossuth 1849 januári megrázó hangú felhívása az általános népfelkelésre a Jászkunságban, a Honvédelmi Bizottmány röpirata Perczel Mór győzelméről, vagy Varga Imre kormánybiztos beszámolója a nemzetőrség szervezéséről, a nemzetőrök lelkesedéséről, a különböző helységekből származó nemzetőr és újonckimutatások, névsorok stb. jól használható információs anyagot nyújtanak, előadónak, tanárnak, az eseményekről. Számos nem kevésbé értékes irat képviseli a politikai történet egyes eseményeit is. Igen érdekesek például a pesti 12 ponttal kapcsolatos állásfoglalások is, így többek között Jászberényé, ahol más helységekhez hasonlóan saját javaslatokkal is kiegészítik a március 15-i határozatokat. Jellemző a korabeli viszonyokra Jászapáti tanácsgyűlésének 1848. április 8-i jegyzőkönyve, amelyben a jegyző pontonként felolvassa és megmagyarázza a 12 pontot. A kiadvány anyagát elsősorban a Szolnok megyei Levéltárban található 48-as irományok címet viselő gyűjteményből állították össze. Kiterjedt azonban a kutatómunka Jászberény, Kunszentmárton, Kisújszállás, Jászapáti stb. közigazgatási irataira, a Jász-Kun Kerület nagy anyagára, a Szolnok megyei megyefőnöki iratokra. Gyűjtöttek anyagot a Szolnoki Damjanich Múzeumban, a Mezőtúri Református Egyház Levéltárában is. A társlevéltárak közül a Heves megyei Levéltár anyagának ismeretét mutatják a közölt iratok. Érdemes lett volna azonban az országos közgyűjteményekben további irat-, sajtó-, nyomtatványanyagot is felderíteni. A szomszédos megyék levéltárai is rejtenek számos fontos dokumentumot, mint például a szolnoki harcokkal kapcsolatos hírnöki jelentések stb. (A terjedelmi és didaktikai szempontok miatt azonban a jelenlegi formában csak részben lehetett volna ilyen eredményeket hasznosítani. Későbbi esetleges önálló 1848-as dokumentumkötethez azonban a most közöltek és az újabb, másutt végzett kutatások anyaga bőséges nyersanyagul szolgálhat.) A közlésben kétféle módszert alkalmaztak. Az anyagból (56 dokumentum) 16 formahű másolat, a többi betűhű. Megint elsősorban a kiadvány célja adja meg a választ, miért írták át a kiadvány anyagának zömét. Megfelelő paleográfiai és más szakismeretek nélkül a csak formahű másolat,hasonmás,információi jóval nehezebben lennének hozzáférhetők, mint a jelenlegi formában. Főleg olyan nyomtatott iratok kerültek hasonmásként az anyagba, amelyek elolvasása ilyen akadályba nem ütközik. Van azonban néhány egészen szép kézírásos szöveg is, amely az alkalmazott másolási technikával is olvashatóan többszörösíthető volt. Egy dolog miatt mégis lehetett volna több formahű másolatot adni. Ugyanis az itteni iratok egy része megjelent a levéltár korábbi kiadású olvasókönyvében. Ezeket hasonmásban közölve a feloldásuk rendelkezésre áll. Az egyes iratok közlésénél a fejregeszta a dátumot és a rövid tárgykivonatot adja, míg a legendában csak az iratanyag lelőhelyéről kapunk adatot. Nem ártott volna azonban néhíny esetben szólni az iraton esetleg található pecsétlenyomatról, vagy arról, hogy jeles történelmi személyiségek aláírását viselő darabok aláírójuk kezétől származtak-e stb. Ahol szükséges, a használt ismeretlen kifejezéseket a dokumentum szövege után megmagyarázták a közrea dók. 520