Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Farkas Gábor: A Fejér Megyei Levéltár a felszabadulás idején / 41–52. o.

a kezelésébe került. A kastély azonban katonai célokat szolgált, így oda — érthető okokból — a tulajdonos és a polgári hatóság nem igen nyert bebocsátást. A községi elöljáróság ezt megkísérelte, s vontatottan bár, de eredményt ért el. Egyik napon a könyvtár állományát a katonák a kastély udvarán felhalmozták, ahonnan azt a községi elöljáróság a működő pártok helyiségeiben ideiglenesen elhelyezte. Olyan vélemény is tartotta magát, mégpedig hónapokon át, hogy a könyvek jogos tulajdonosa a móri nép, így azt kötetenként a családoknak kell kiosztani. (A Magyar Kommunista Párt móri járási szervezete helyiségében Budai Zoltán titkár 1170 kötetet őrzött.) A többi párthelyiségből 2360 kötetet 1946 júliusában a kiskorúak gyámja a fővárosba elszállított, de a Budai Zoltán által őrzött könyvek Székesfehérvárra kerültek, ahová teherautóval ugyancsak július hónapban vitték el.

22 A Kálóz melletti Nagyhörcsökön 1945 őszétől rendszeres fosztogatás folyt a kastélyban, melynek berendezése mellett pusztult a családi levéltár és a könyvtár is. Az egyik helybeli lakos, - aki földigénylő bizottsági tag - elmondása szerint a könyvtár és levéltár három szobában van elhelyezve, amely illetéktelen személyek látogatása folytán, — a katonaság kiköltözése óta — állandóan fogy. A Megyei Földhivatal a lopások kapcsán megtette a feljelentést, s átírt a főlevéltárnoknak, hogy a muzeális értékű nemzeti vagyon megmentéséről gondoskodjék.

23 A megye községeiben levő nemzeti értékű anyag mentésére alig volt lehetőség. Ugyanakkor a megye székhelyén, a Vármegyeházán is fordult elő iratpusztítás. Az alispáni általános iratok 1911—1944, a megyei árvaszék 1904—1944 között keletkezett iratai még 1945 november elejéig elvesztek. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az iratok az alispáni hivatal megszervezése idején, — sőt a Vármegyeháza birtokbavételekor is — még megvoltak. Tehát a pusztítás tényét nem lehet a hadikórház alkalmazottaira róni, ez a tekintélyes mennyiségű (kb. 220 ifin) és igen fontos történeti adatokat tartalmazó iratanyag 1945 szeptember—október hónapokban került csak ki őrzési helyéről, az alispáni és az árvaszéki irattárból.

24 1947-ben a történeti iratanyag újrarendezése még nem kezdődött meg, mert erre a törvényhatóság levéltárnokának nem jutott ideje, segéderő pedig egyáltalán nem volt. A levéltárnok idejét az anyakönyvi munkák, sőt az első példányok megsemmisülése folytán az anyakönyvi kivonatok kiadása teljesen lekötötte. Ebben az esztendőben állították helyre a harcok idején szétdúlt levéltári szakkönyvtár rendjét is. Köztudott volt, hogy Beszterce—Naszód vármegye levéltárát vissza kell szállítani Erdélybe. Az iratok közül elsődlegesen az állami anyakönyvi másodpéldányoknak a számbavételére került sor, mivel azok is Székesfehérvárra kerültek. A besztercei iratok a harci események idején, — majd az azt követő hónapokban — a Fejér megyei levéltári anyagnál jobban szétestek, illetve eredeti rendjüket szétdúlták. A román—magyar iratcsere egyezmény végrehajtása során az állami szervek Fejér vármegye főlevéltárnokát bízták meg a besztercei iratok rendezésével és szállításra történő előkészítésével, holott a Beszterce—naszódi főlevéltárnok, aki az iratok rendszerét ismerte 1945 május elején Székesfehérvár város főlevéltárnoka lett.

25 A törvényhatósági levéltárak helyzetét hamarosan törvény rendezte. 1947. július 29-én az Országos Törvénytárban jelent meg a XXI. tv. a levéltárügy rendezéséről. A tv. többek között intézkedett arról, hogy a közhivatalok, közintézmények által keletkezett közokira50