Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Prokopp Gyula: Palásthy Mihály és Gábor az egri törökök börtönében / 481–489. o.

A levelek fő témája a Palásthy Mihály kiszabadítása érdekében folyt alkudozás, amely végre is eredménnyel járt. Forgách Ádámnak 1649. május 12-én kelt levele - melyet szintén közlünk — már megtörténtként említi, hogy Palásthy Mihály visszanyerte szabadságát. A levelek töredékes, néha összefüggéstelennek tűnő részletei alapján nem alkothatunk teljes képet az egri vár életéről, rabjainak sorsáról, sőt még csak a kiváltás felől folyt alkudozásról sem. A naplószerű beszámoló hiányát azonban jórészt pótolják a bánásmódra, az egri „urak"-ra, a szabadulás lehetőségeire, valamint a hírszerzés és híradás módjaira és számos egyéb részletre vonatkozó utalások. Tükrözik továbbá a levelek Palásthy Mihálynak reménykedéssel váltakozó elkeseredését, amelyben már azzal gyanúsítja Gábor fiát, hogy nem törődik atyja sanyarú sorsával. A levelek mellett még három további irat szól a két Palásthy rabságáról. Ezek az otthon segítőkészségéről tanúskodnak. Az első Forgách Ádám nógrádi főispánnak, egyben Érsekújvár és a bányavárosi végvidék főkapitányának már említett nyílt levele, amelyet a hátlapján levő feljegyzés „kolduló levél"-nek nevez. Ebből tudjuk meg, hogy a törökök 3250 császári tallér váltságdíjat követeltek a rabok szabadulása fejében. Ezt az összeget egész vagyonuk eladásával, illetőleg elzálogosításával sem tudták előteremteni, ezért arra kényszerültek, hogy mások keresztényi segítőkészségéhez folyamodjanak. Forgách Ádám szeretettel kér mindenkit, hogy a két Paíásthyt ne akadályozzák adománygyűjtő útjukban, hanem inkább — buzgó keresztényhez illően — ki-ki tehetségéhez mérten adományával is támogassa őket, a levelet pedig elolvasás után adják vissza a levél felmutatójának: A második irat Hont megye rendjeihez intézett segélykérés. A megye az 1649. június 23-án Korponán tartott generális congregatio alkalmával portánként 3 forint segélyt rendelt számukra. A harmadik iratban Korpona város tanácsához fordultak segélyért. Kérelmükben az erdélyi fejedelemnek (nyilván I. Rákóczi Györgynek) számukra adott levelére is hivatkoznak, de erről a levélről nem tudunk közelebbit. A városi tanács határozatát szintén nem ismerjük. Az eddigiekben ismertetett kilenc irat egy megsárgult borítólapba van csomagolva, amelyen — 18. századinak tűnő írással — ez a cím olvasható: „Gabrielis Palásthy in captivitate Turcica existentis corespondentiae."

6 Ez az iratcsomag Ipolyi Arnold iratgyűjteményéhez tartozik, amely Esztergomban van, a Prímási Levéltárban. Ebben a gyűjteményben még számos más, a Palásthy-családra vonatkozó irat is található és bizonyára Ipolyi édesanyjának, Szmrecsányi Arzéniának útján kerültek oda. ő ugyanis dédunokája volt az 1758-ban elhunyt Szmrecsányi Imrének és első feleségének, Palásthy Máriának. Kitűnik ez a Szmrecsányi valamint a Stummer-család leszármazási tábláiból, amelyek szintén a gyűjteményben találhatók. A Palásthy Mihályt és Gábort Palásthy Máriával összekötő rokonság fokát azonban nem ismerjük. A már említett családtörténeti mű (4. jegyzet) több Mihály, illetve Gábor nevű családtagot említ a 17. század közepéről, de a biztos azonosításra alkalmas adatok nélkül. Még a legvalószínűbbnek látszik, hogy a leveleket író Mihály azzal a Palásthy Mihállyal azonos, aki 1652-ben —jóllehet már 70 éves — Hont vármegye adószedője (dicator) és táblabírája (juratus assessor) volt (II. kötet, 506. oldal) Ezek előrebocsátása után közöljük a levelek és iratok teljes szövegét. 482