Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Farkas Gábor: A Fejér Megyei Levéltár a felszabadulás idején / 41–52. o.

lásai következtében a magyar gazdaság, népiség és helytörténet-kutatás szempontjából megbecsülhetetlen forrásanyag a jövőbeni történetírás számára teljesen veszendőbe men­jen." Külön szól a körlevél az „üzemi iratok" jelentőségéről, az ezekhez tartozó „térké­pek, üzemtervek, számadások, üzleti főkönyvek és általában az üzemgazdaságok működé­sét megvilágító... külön kezelt iratok védelméről és szakszerű kezeléséről." Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a veszélyeztetett iratokat az Országos Levéltár átveszi, illetve védelem­ben részesíti. Fejér megye alispánja 1945 augusztus elején kezdi meg az információk gyűjtését a köz­ségekben, a pusztákon levő és uradalmi épületekben őrzött levéltárakról. Az alispán 21 nagybirtokos család levéltárát kívánja biztonságba helyezni és két tőkés ipari vállalat irat­tárára: (az ercsi cukorgyár és a szolgaegyházi szeszgyár) hívja még fel a figyelmet. Megjegyzi, hogy Fejér megyében sok középuradalom jelentős irat, ületve levéltárral rendelkezik. Ezek felkutatása is jelentős lett volna, mert a nemesi közbirtokosságok iratai egy-egy település múltjára a legfontosabb adathordozónak minősülnek. 1945 júniusában jórészt tisztázódott, hogy mely családok, uradalmak, gazdaságok, vállalatok levéltárai, illetve irattárai pusztultak el teljesen vagy részben eredeti őrzési he­lyükön. Az már ekkor is megállapítható volt, hogy teljesen épen egyetlen irattár sem vé­szelte át a háborús időket. Az előszállási uradalom jószágkormányzójának iratait Dósa Márton plébános őrizte. Az iratok legnagyobb részt fennmaradtak, bár károsodás azokat is érte. Már a harcok alatt elkallódott a lovasberényi Cziráky uradalom levéltára. A család az uradalmat 1730-ban vásárolta és nemcsak Lovasberény, hanem Nadap és Börgönd pusz­ta is ennek az uradalomnak a kebelében működött. A lovasberényi kastély a harcok gyúj­tópontjába került több alkalommal, így annak értékeit megmenteni szinte lehetetlen volt. A harcok szüneteiben, azután a felszabadulást követő hónapokban pedig kórházként hasz­nálták az épületet, így ami irat megmaradt a harcok idején, azt ekkor pusztították el. A csóri Somsich levéltárnak egy kis része elégett 1944—1945 fordulóján, de nagyobb része megmaradt. Ez Somsich József őrizetében volt még 1945 nyarán is. Híre érkezett annak is, hogy a csákvári Eszterházy, az alcsúti főhercegi, a martonvásári Dréher, a tordasi Hardy—Dréher, a perkátai Hunyady, a pusztaszabolcsi Wooster Frank, az adonyi, a vajtai Zichy levéltárak megsemmisültek. Ekkor téves jelentések is érkeztek egyes nagy levéltá­rak sorsáról. Az ercsi Wimpffen levéltárról olyan információt adott a községi elöljáróság, mely szerint az teljesen megsemmisült. Később kiderült, hogy a levéltárat az uradalom volt gazdatisztjénél a rendőrség megtalálta és azt 1950-ben a megyei levéltárnak át is adta. Maradt iratanyag a Wooster Frank család birtokában is. Az uradalom központja ugyanis a fővárosban volt, amely a felszabadulás után megkezdte működését. A középbirtokosok, nemesi közbirtokosságok, sőt úrbéres közbirtokosok, legelőtársulatok iratanyaga is legna­gyobbrészt ekkor ment tönkre. Szinte semmi történeti adat nem maradt fenn a rácalmási Tallián, Lehoczky, Franki, Tóth, Pajzs családok középbirtokaira. Utóbbi birtokos híres állattenyésztő volt: fajbikáit országszerte ismerték a szakemberek. Ugyancsak elvesztek a béruradalmak iratai. Ezek közül az Elek, Grünfeld családok több ezerholdas gazdaságot kezeltek, majd egy részüknek tulajdonosává is lettek. Semmi adat nem maradt a nagy­múltú Végh (Veréb), Barcza (Pusztazámor), a sárbogárdi Huszár, a cecei és alsószent­iváni Szluha családokról és gazdaságaikról. 19 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom