Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

13 Uo. Oklevéltár, 42-70 sz. oklevelek. 14 Uo. részletesen kifejtve. Kenderesen kun módon települt szabadparaszti közösséget Károlyi Sándor és a pálosok szövetkezése szorította vissza jobbágysági állapotba. 15 Kormos L.: Kunmadaras fejlődéstörténete. Szolnok, 1967. 36. kk. p. 1717. május 20-án a kun városok Karcagon védelmi szövetséget kötöttek a szomszédos földesurak, főként a szabolcsi földesurak terjeszkedése ellen. — Tiszaabádon az 1721. évi összeíráskor tiltakoznak a község lakói, hogy „robotot, cenzust eddig nem ismertek". Tóth Dezső: A Hevesnagykunsági református egyházmegye mylija. Debrecen, 1942. II. 19.p. 16 Kormos L.: Kenderes történetében részletes okfejtéssel, oklevélpublikációkkal a jelzett települési módot igazolja. Ráday naplójából a szatmári követtel 1714-ben történt beszélgetése ezt szintén igazolja. DREL. C. 64.4. f. 5. 17 Marczali H.: A magyar nemzet története, VIII. köt. 137. p. 18 TREL. i. 24. a. Sinai Mise. Pátens regium. II. 114-119. 19 Ráday naplója. DREL. C. 64. 4. f. 5. 20 Uo. Diószegi Sámuel levele a szoboszlói prédikátorok sérelmét is közli. Lásd: TREL I.3.f. 1/1. 21 1669-ben Asszonyszálláson 13 család él. 1686-ban Balaszentmiklósra az egyházkerület lelkészt ordinál, Bánhalom 1675-ben létezik, Bócsán 1699-ben 18 család van, Bossányból, Ecsegről 1674-ben a pozsonyi vésztörvényszék elé idézik a lelkészt, Kakát, Kápolnás, Kolbászszék, Ködszállás, Marjalaka, Móric 1699-ben még templommal rendelkezik. Tiszaörsöt az egri püspök foglalja el. Póhamara, Pósalaka, Szakállas, Szelevény a 18. század közepén még nem puszta. Tenyőnek 1675-ben áll a temploma, Turgonynak szintén; Túrpásztó, Vezseny, Taskony a törökök uralma alatt még nem néptelenedett el. Taskony pl. 1734-ig fennállott. A Nagykunságra vonatkozó adatok igazolják, hogy számtalan nagykun település a földesúri telepítések idején vált pusztává. Lásd még Tóth D. i. m. 3. kk. p. 22 Ráday naplója. DREL C. 4. f. 5. 23 DREL C. 64. 4. f. 5. és Ráday levele Szentimrey Sámuelhez 1715. márciusi országgyűlési harcokról. MPE. 1902. II. oki. 24 Debrecennek patrónusi joga volt. 25 „Evangélikus státus" = Ágostai hitvallású és helvét hitvallású evangélikusok. 26 DREL C. 64.4. c. 21/134,435. 27 TREL 1.24. a. Sinai Mise. - Debreceni tanács végzési jegyzőkönyvből másolat. 28 Friedrich Adolf Lampe Hist. eccl. ref. in. Hung. et Transylv. 1728. 546-548. p. Lampe 1728-ig nem tudott Ráday egyetemes főgondnokságáról. Az evangélikus egyetemes felügyelői tisztről bizonyára értesült. (A. alatt publikált 1723. június 12-én megjelent királyi mandátumhoz fűzött megjegyzése alapján.) 29 Id. Révész Imre 1856. november 24-én a Sinai-per irataiból írta ki. Révész Imre kézirata . TREL. I. 25. d. Sinai kézirata, TREL. I. 24. b. 30 Sinai periratai. TREL. I. 24/b. 512-513. p. 31 Révész Imre: Sinai és kora. Bp. 1959. id. Révész Imre: Sinai Miklós és tételei a magyar református egyház alkotmányára vonatkozóan. Sárospataki Füzetek. 1857. Debreceni István: Egyházalkotmányi küzdelmek a 18. század végén. Közlöny XXXVIII. 458