Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

Uraság tisztelete nélkül, holmi kóborló esmeretlen, passus nélkül járó embereket egy helység se fogadjon be 12 Ft büntetés terhe mellett." Maróthi György debreceni bíró 1731. május 5-én kétségbeesetten tanácskérő levelével Ráday Pálhoz fordult. Ráday ugyan azt válaszolta, hogy „a religiora vonatkozó resolutio nem vonatkozik Biharra, sem Debrecenre"

8 3

, de ez nem sok védelmet nyújtott a vármegyével szemben. t Ráday Pál és Zoványi György vitája és a Tiszántúl állásfoglalása az I. Carolina Resolutioval kapcsolatban Az I. Carolina Resolutio nyomán támadt feszültség jól érzékelhető Ráday Pál és Zoványi György vitájában. Zoványi a Resolutio minden pontját sérelmesnek tartotta, s nagy gondot okozott neki az egyházkerület és a püspöki status kérdése. A királyi rendelkezésben ugyanis az egyházi szervezet és a püspöki hivatal jogfolytonosságának, az 1608. évi törvényes elismerésével szembeni sérelmét látta. 1731. május 21-i nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy a kerületet a vailásszabadsági jogok 1608 óta törvényesen megilletik, a királyi rendelet sértő s egyetemében törvénytelen. Az egyházmegyék közül a Debreceni, Bihari, Kunsági és Békési traktusok közönyösséget mutattak a rendelkezéssel szemben. Zoványit meglepte ez a dacos közöny, érezte is veszélyét és így nyilatkozott: „Ha pedig nem akarják én fejemet falba nem verem busoltomban..."

84 Valójában azonban az egyházkerület egységes ellenállására számított. Ezt közölte Rádayval is július 31-én Sződi István debreceni lelkész által továbbított levelében: „nem sokára felveszi a német mundér dolgát" s „sok szájat nyit ki ellene."

85 Ráday Pál megpróbálta megnyugtatni és lecsendesíteni Zoványit. Arra intette, hogy ne fogadják „balítélettel" a Resolutiot, mert vannak annak elfogadható pontjai is. Megküldte neki a Dunamelléki kerület 1731. június 28-i ülésén „az atyafiak által ráruházott hivatala szerint" a sérelmek orvoslása érdekében beadandó folyamodvány tervezetét. Felhívta figyelmét az egyházkerület jogi helyzetének tisztázása, az egyházkerületek területi elosztásának arányos kiegyenlítése, és az egyházkormányzás zavartalan vitelének érdekében a Tiszántúli kerület két részre osztására. Megkérte, hogy püspöki beiktatását kérje a királytól. Javasolta, hogy a külső rendekkel egyetértésben folytasson megbeszélést, tartson közgyűlést, kifogásaikat és megjegyzéseiket határozatiiag közöljék, s azt a kerület megbízottjával királyi audienciára és közös protestáns beadvány elkészítése érdekében küldjék fel.

86 Úgy tetszik, Ráday a Tiszántúlt okolja a vallásügy siralmas állapotáért s az utókor előtti felelősségükre figyelmezteti: „Aki oka lesz, adjon számot Istennek és a posteritasnak — mint írja — én nógatásnál egyebet nem tehetek," Zoványi a Ráday tervezetét világi vezető férfiakkai megvitatta, és azt 1731. július 22-én az espereseknek körlevél kíséretében szétküldte, róla a lelkészeket tájékoztatta.

87 Ugyanakkor Bonyhai György erdélyi püspök véleményét is megkérdezte. Bonyhai Zoványi állásfoglalását egyetértéssel fogadta s támogatta. Zoványi ezután 1731. július 31-én közölte Rádayval — tehát-a világiakkal, az egyháziakkal és az erdélyiekkel egyetértésben — a Tiszántúl koncepcióját: a Tiszántúlon most gyűlést nem tartanak, mert akkor könnyebben 455