Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

„Kassán raboskodó biblia"-ként emlegetik. A reformátusok sérelmeit nem lehet felsorolni. Jellemző adattal szolgál az egri püspök, aki a tiszátúli reformátusok majdnem minden templomát visszakövetelte; ez Szabolcsban 94 anyaegyházat, 6 filiát, Beregben 44, Ugocsában 27, Máramarosban 6, Szatmárban 109, Hajdúságban 6 gyülekezetet érintett. Ezenfelül számos helységet inarticularis helynek nyilvánított, köztük Kisvárdát, Beregszászt, Nagyszöllőst, de kügényelték a római katolikusok Szatmári és Ecsedet is.

55 Az ellenreformáció támadásának éle a Rákóczi-szabadságharc alatt felkelt jobbágyok által lakott vidékek ellen irányult. Debrecen sem maradt ki a zaklatásból. Az 1721. évi őszi Vallásügyi Bizottság elé terjesztendő igazoló okmány 1721. szeptemberében készült, mely a hajdani András-templomhoz, a paróchiákhoz és iskolájukhoz, valamint egyéb épületeikhez formált jog bizonyítását tartalmazta.

56 Eszerint a „Debreceni Nagy Templomot emberi emlékezettül fogva, mind eddig az ott lakos Helvetica Confession valók (kiket calvanistáknak neveznek) és nem más valláson valók bírták minden háborgatás nélkül," a templom és a „Fejér Torony" sok és számos esztendőkig pusztán álló volt, lerogyott „az annak előtte való égés miatt",

57 és utána „az említett Helvetica Confession levők építették fel". A templom tornácait a „sárkányos ajtóval és a karzattal együtt" szintén ők készítették. A „Veres Tornyot és a Nagy Templom mellett levő kerítést", a harangokkal együtt régóta tulajdonukban tartják. Az oskolákat, a prédikátor és professzorok, valamint kántorok házait és az iskolákhoz tartozó épületeket saját maguk emelték a városi fundusra.

58 A templom tulajdonjogának zaklatása Debrecenben elég ok volt a reformátusok „rabságban" tartására. Ráday Pál ugyan megnyugtató hírt vett felőlük, hogy „zavargástól nem kell tartania", de nyilván azért, mert — mint Patay Sámuel írja — „nem emlékszik rá, hogy olyan erősen fogták volna az atyafiak dolgát mint mostan".

59 Ráday Pál semlegesítésére való törekvés a Vallásügyi Bizottságban: befolyásának csökkentése Ráday Pál szervezőkészsége, a protestánsok harcának céltudatos irányítása az udvari körökben terhessé vált. Befolyásának fokozatos csökkentésére törtek, és bizalmatlansági légkört teremtettek körülötte. 1721. május 9-én királyi rendeletre feloszlatott ülések folytatása érdekében királyi kihallgatásra választott küldöttség tagjai közül Rádayt kihagyták. A bizalom Prileszky Pál pozsonyi jogtudós, Aszalay Ferenc, Jeszenák Pál, Izdenczi János, Gyürki István és Gilik Sámuel felé fordult. Ráday semlegesítésére a Bizottság 1721. október 22-i ismételt összehívása után udvari megbízatással új küldöttek jelentek meg. Ezek között legveszélyesebb ellenfélként a tiszántúli földesúri hataímaskodások protestánsellenes bonyodalmait irányító Károlyi Sándor gróf és Szeleczky Márton, a királyi kúria helyettes bírója, valamint Kapi Gábor protonotarius. Nem kis gondot okozott az sem, hogy a Bizottság 24 tagja közül e három jelentős befolyású egyén mellett még hét új küldött volt.

60 Zavarólag hatott Ráday lelki nyugalmára az is, hogy a tiszántúliak tisztábban felismerték az udvar fenyegető valláspolitikáját. Ezt Bárányi Mihály Maróthy György által 450