Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

A tiszántúli reformátusság társadalmi kérdéseinek alakulása a szatmári békekötés után A törökök magyarországi uralmát felváltó Habsburg uralom alatt a bécsi udvar a protestánsokat törvényen kívül helyezte. Ezzel az ellenreformáció főbázisa a királyi hatalom lett. Vele szemben a magyarországi vallásszabadság bástyája a Tiszántúl, Erdély és a Partium volt. Ez olyan erőt képviselt, hogy a vallásszabadság-ellenes jezsuitákkal szövetkező Habsburgoknak külföldi segítséggel sem sikerült a protestánsok befolyását 171 l-ig az országos ügyek intézéséből kiiktatni. A Rákóczi-szabadságharc leverése utáni új helyzetben azonban az erőviszonyok megváltoztak. Az idegen eredetű feudalizmus konzerválására törekvő Neoacquistica Commissio révén hódító és ható földesúri befolyásnak előnyös helyzet teremtődött. Ráday a vallásügyi problémákat tisztán felismerte, de a társadalmi s birtokpolitikai kérdésekben dilemmatikus feszültség szorította

11 és ez politikai állásfoglalásaira hatással volt; vallásügyi harcának kimenetelét befolyásolta. E kényszerhelyzete a Tiszántúl felől jól megfigyelhető. A tiszántúli — általában az alföldi — falvakban az új birtokpolitikai rendeződés során a török uralom megszűntével kétféle települési, illetve telepítési formát figyelhetünk meg. Történetírásunk kevésbé mutatott még rá arra, hogy e birtokpolitikai rendeződés a tiszántúli reformátusság vallásügyi harcának jelentős alkotórésze volt, és részben az alföldi falvak elnéptelenedését okozta.

12 Az egyik „települési formának" nevezhető. Ez a földesúri hatalom kizárásával, szabadfoglalásos földközösségek létesítésével, a „ius oppidorum"-hoz hasonló elv szerint alakult közösségi gyakorlattal folyt. E közösségek életképességét a református falvak, községek és városok - kunsági, hajdúsági privilégiumi előnyök megszerzésének tendenciájával — egyházi és társadalmi egybefonódása teremtette meg. 1711 után azonban az a veszély fenyegette őket, hogy katolikus egyházi vagy világi földesúri birtokbavétel révén újra az ellenreformációt támogató katolikus földesúri fennhatóság alá kerülnek. E települések a protestáns földesúri birtoklást sem fogadták fenntartás nélkül, a szabadságjogaik védelmét református egyházuktól és papjaiktól remélték. A másik települési formát a „földesúri telepítés" hozta létre. Ez a török uralom alatt, a szabadságharcok idején elvesztett földesúri jogfolytonosság biztosításának céljait szolgálta. E földesúri visszatelepülés vagy új szerzemény révén történő telepítés attól sem riadt vissza, hogy a szabadfoglalással teremtett faluközösség református lakóit falvaikból kiűzze, e falvakat pusztának jelezze

13 és erőszakosan új telepesekkel népesítse be. Főleg a Nagykunság

14

, a Hajdúság és a velük határos vármegyei részek Békésben, Biharban, Szatmárban, Szabolcsban és Heves megyének a Kunsági traktushoz tartozó részei voltak kitéve a veszélynek. Elnéptelenedésüket, vagy egy-egy nagyobb falu, illetve városi közösségbe tömörülésüket döntő módon befolyásolta a földesúri beavatkozás.

15 A szatmári békekötés utáni újratelepedések és telepítések elhúzódása a földesúri hatalommal vívott harc függvénye volt.

16 E harc alatt a tiszántúli református jobbágyok vagy védelemre rendezkedtek be, vagy elmenekültek a földesúri terhek elől, vagy ha a földesúr erősebbnek bizonyult, kiűzte őket lakóhelyükről, vagy a földesúrral kompromisz439