Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Szántó György Tibor: Hangarchíválás és tudománytörténet / 425–428. o.

Szántó György Tibor HANGARCHIVÁLÁS ÉS TUDOMÁNYTÖRTÉNET A levéltárügy számára a világ szinte minden országában a legnagyobb gondot a helyhiány jelenti. Nincs ez másképp az egyes nemzetek tudományos akadémiáinak levéltárainál sem. Ezeknek a levéltáraknak a profilja természetesen elsősorban az írásbeliségen alapuló tudománytörténeti dokumentáció és forrásanyag őrzése, és a kutatás számára való feldolgozása. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Levéltára megalakulása óta raktári helyhiánnyal küzd, így iratanyagának zömét sem képes megfelelő helyiségekben tárolni. Mégis, ez a levéltár nagy utat tett meg a kezdeti lépésektől a mai, sok tekintetben kielégítő munkafeltételeket biztosító munkahelyi környezet megteremtéséig. Ma a dolgozók világos, kényelmes szobákban, a legszükségesebb szakirodalmat biztosító segédkönyvtár birtokában végezhetik munkájukat. Fentiek alapján azonban az MTA Levéltárát még nem emelhetnénk ki a többi magyar szaklevéltárat jellemző általános képből. A levéltárnak a hazai szaklevéltári struktúrában elfoglalt specifikus jegyét hangarchiválási tevékenysége biztosítja. Nem mondhatjuk, hogy levéltárunk mindjárt kezdetben tudatosan alakította volna ki ezt a profilorientációt, noha az országosan érvényes jogszabály a szaklevéltárak gyűjtőkörének spektrumába is belefoglalja a foto- és hanganyagot. Kezdetben a munka két úton indult el. Egyrészt úgy, hogy az 1963-ban létrejött levéltár már elkészült archív hangfelvételek birtokába jutott. Másfelől viszont úgy, hogy az Akadémia évenkénti legfontosabb eseményéről, a közgyűlésekről készülő hangfelvételek — 1955-től máig - a Levéltárnak átadva, hangszalagon rögzítve is kutathatókká váltak. A közgyűléseken a nemzeti tudomány, a külföldről idelátogató tiszteleti tagok, meghívott neves személyiségek tudományterületük legaktuálisabb problémáiról adnak számot, ugyanakkor tájékoztatást kapnak az Akadémiának az elmúlt közgyűlés óta végzett tevékenységéről is. Mindebből következik, hogy az itt elhangzott gondolatok, előadások, és az egyes felszólalások közvetlen tudományos fogadtatása fontos tudománytörténeti forrásanyaggá teszik ezeket a felvételeket, amelyek tehát méltán érdemelnek és kapnak megfelelő levéltári védelmet. A közgyűlések azonban nem az egyetlen olyan momentumai az Akadémia tudományos életének, amelyek a magnetofon mikrofonjának jelenlétére tarthatnak igényt. Az Akadémia — nemzetközi részvétellel is — gyakran szervez egyes tudományterületek művelésének értékelésére, fejlesztésének meghatározására vagy egyéb kérdések megvitatására irányuló konferenciákat, kongresszusokat, neves meghívottak szerepeltetésével felolvasá425