Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Farkas Gábor: A Fejér Megyei Levéltár a felszabadulás idején / 41–52. o.

A városi fólevéltárnok, Juhász Viktor még a háború elején nyugdíjba vonult, és így 1945 május l-ig a városnak szakképzett levéltárosa nem is volt. A levéltári munkát irattárosok végezték ezekben az években, ami azt jelentette, hogy ők az iratszereléseken kívül semmiféle munkát nem végeztek. 1942-ben a zsúfolt vármegyei levéltár külsőségeiben tetszetős képet mutatott. A feudáliskori iratanyagot őrző két nagy, térre nyíló raktárát színes üvegmozaik ablakokkal látták el. Ebben az esztendőben újabb két címerablakot készíttetett a vármegye, s ezzel együtt már 60 darab színes címerablak díszítette a levéltárat. A vármegye a nemesség utódainak az irányítása alatt állott, s szinte kivétel nélkül közülük kerültek ki a törvényhatósági főtisztviselők, az állami hivatalok vezetői. Ezek a tisztviselők, akik származásukra folyton hivatkoztak, kötelességüknek tartották a vármegyei levéltárban címereiket megfestetve elhelyezni. Az első címereket a hivatalnoki nemesség utódai festtették meg; az abai Arany, a dercsikai Huszár, az alsótakácsi Farkas, a dabasi Halász, a Mészöly, a Hollóssy, a Meszlényi, a verbói Szluha, a Jankovich, Modrovich stb., de hamarosan a mágnás családok címerei is sorra kerültek: a Károlyi, Batthyány, Cziráky stb. Végül a megyében két egyházi birtokosnak: a zirci apátságnak és a székesfejérvári megyéspüspökségnek is konstruáltak címert. 1942-ben a megyei levéltárat politikusok, a társadalmi élet több neves vezetője látogatta meg, köztük az országgyűlés, az egyház, a Belügyminisztérium képviselői. Kutató azonban elég kevés járt. Az említett évben kutatási célból mindössze heten vették igénybe a megyei levéltári anyagot.

2 Annál többet kellett kutatni a főlevéltárnoknak az anyakönyvekben, a régi korok összeírásaiban. Szinte naponként jelentek meg ügyfelek, akik származási igazolásokat kértek a levéltárból.

3 1942-ben a főlevéltárnok egyik fő gondja még a raktár kérdés volt. Ekkor szinte lehetetlennek látszott, hogy az alispáni vagy főispáni iratokból újabb évfolyamok kötegeit helyezzék el a Megyei Levéltárban. A túlzsúfolt helyzet átmeneti megszüntetését csakis selejtezés útján tudták enyhíteni. Az 1927-ben alkotott és kormányhatóság által jóváhagyott selejtezési szabályrendelet 36 hónapi munkaidőt adott az alispáni iratokban történő selejtezés végrehajtására. Ebből 1929—1931 között Schneider Miklós főlevéltárnok 27 hónapi munkaidőt fel is használt, így 1942-ben mindössze 9 hónap állott rendelkezésre. A selejtezési munkát a főlevéltárnok, Jenéi Károly egy kisegítővel és egy altiszttel végezte, és az 1894—1901. évi alispáni iratokat selejtezték meg. A selejtezési bizottság engedélyezte, hogy a nyolc esztendő iratanyagából 85 ezer darabot (kb. 12 mázsát) kiselejtezzenek. Meg kell jegyezni, hogy a selejtezést végzőknek az említett szabályrendelet mellett figyelembe kellett venni még a Belügyminisztérium által kiadott (központi) selejtezési utasítást is. A selejtezéssel mintegy 10 ifm helyet nyertek és az alispáni irattárból újabb sorozatokat tudtak a levéltárban elhelyezni. A megyei levéltári raktárban végül is 1911-ig tudták elhelyezni az alispáni iratokat, a megyei árvaszék iratait pedig 1900-ig. Ugyanakkor levéltári kezelésben volt az alispáni irattárban 1912—1932-ig terjedő anyag, valamint az árvaszék iratai közül az 1901—1917-ig terjedők. Amint a fentiek is jelzik, levéltári raktárakban elődeink is szűkölködtek, és csak a selejtezés volt az egyetlen lehetőség csekély terjedelmű polc felszabadítására. Az árvaszéki iratok ügyviteli szempontból igen jelentősnek bizonyultak, mert a belügyminiszter abban selejtezést nem engedélyezett. Ez 1872-1917 között is rendkívül terjedelmes mennyiség volt 42