Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Pető Iván: Az 1949–1950–ben működő Nehézipari Minisztérium hivataltörténete / 407–423. o.

Szorosan a tárgynál, a Nehézipari minisztériumnál maradva is ki kell még térni szervezeti intézkedésekre. A tárca átszervezését kimondó Népgazdasági tanácsi határozat után, 1950. november 29-én született meg a döntés a gazdasági minisztériumok tervfőosztályairól (624/32/1950. N. T. sz. h.). A Nehézipari Minisztérium 1950. január 1-i ügyrendje Terv- és beruházási főosztályt említett, és változásról a Népgazdasági Tanács májusi útmutatása sem szólt. Az említett novemberi határozat viszont kimondta, hogy a tervezés és a beruházás irányítását szervezetileg is külön kell választani, önálló beruházási osztályt és Tervfőosztályt kell szervezni. Utasították a minisztériumokat, hogy az új típusú tervfőosztály — amely a miniszter, vagy általános helyettese alá rendelendő - „tényleges gazdája legyen a minisztérium összes terveinek és alkalmas legyen a tervező munka irányítására és megszervezésére". Két osztályból álljon. Az általános osztály foglalkozzon a tervezés elvi kérdéseivel, ugyanakkor minden tervfajtának legyen külön előadója, vagy csoportja. A termelési vagy szakmai tervezési osztály feladata a szakmai, ágazati tervek összhangjának biztosítása. Itt minden iparággal, szakmai csoporttal külön előadónak, vagy csoportnak kell foglalkoznia. A minisztériumi tervfőosztályon belül önálló statisztikai osztályt is kell szervezni —szólt a Népgazdasági Tanács határozata. Ugyanakkor már itt kimondták: perspektivikusan teljesen önálló részleg lesz a statisztikai apparátus is. Ugyanekkor, született döntés arról is, hogy a termelési főosztályokon belül is meg kell szervezni a tervezési részleget, osztály- vagy csoportonként. A minisztériumi beruházási osztályok feladata az országos jelentőségű beruházások ügyeinek intézése, a beruházási vállalatok, illetve a minisztériumi tervező intézetek irányítása lett. A jelentős, de nem országos jelentőségű beruházások (ún. tárcaberuházások) gazdájának az illetékes ágazati főosztályt jelölték ki. Vagyis — bár ezt tételesen ekkor nem mondták ki — perspektivikusan a szakfőosztályokon is kellett beruházási részleget szervezni. A tervezési és beruházási szervezetről szóló döntések lényegét tekintve befejeződött az ipari minisztériumok egységes struktúrájának kialakítása. Az 1950 végére kialakult szempontok aztán igen hosszú ideig maradtak érvényben. Természetesen korrekciók folyamatosan voltak, a minisztériumi kereteket is gyakran megbontották, de a NIM időszakában kialakult alapelvek, szempontok lényege megmaradt. Eszerint a gazdasági minisztériumok struktúráját a következők határozták meg. Voltak elvi, vagy funkcionális főosztályok és iparági iparcsoporttal foglalkozó főosztályok, lehetőleg minél differenciáltabb munkamegosztással. Az utóbbiak belső struktúrájának, a speciális ágazati szempontok alkalmazása mellett, tükrözni kellett a tárca funkcionális részlegeinek munkamegosztását. A minisztériumi jogi, ellenőrzési, terv, beruházási, munkaügyi stb. részlegekkel az ágazati főosztályok jogi, ellenőrzési, terv, beruházási, munkaügyi stb. előadója, csoportja, osztálya igen szoros kapcsolatot kellett, hogy tartson. Éppen ezért a funkcionális részlegeknek viszont tükrözniük kellett az ágazati struktúrát, tehát minden iparágnak, iparcsoportnak külön előadója, csoportja, osztálya kellett hogy legyen. Az, hogy egy ágazati főosztály funkcionális részlege kihez kapcsolódik szorosabban, saját szakfőosztályához, vagy az illetékes funkcionális főosztályhoz, nem dőlt el. 420