Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Pető Iván: Az 1949–1950–ben működő Nehézipari Minisztérium hivataltörténete / 407–423. o.

Meghatározó alapelvként szerepelt az ügyrendben az a követelmény, hogy „A felsőbb vezetés utasításainak minél kevesebb közbeiktatott szerven keresztül kell eljutnia az alsóbb szervek felé." Az alapelvek szerint „Az egyes iparágak közötti szakmai és nagyságrendi különbségek megmutatkoznak az iparági főosztályok szervezetének összehasonlításánál." A szervezeti és ügyviteli szabályzat kiadásakor a következők rögzítését is fontosnak tartották: ,,Minden tevékenységnek legyen gazdája és ne fordulhasson elő az, hogy valaki olyan munkakörben dolgozzék, ahol munkáját saját magának adja ki mint főnök, vagy saját maga ellenőrizheti mint ellenőr." A nehézipari miniszter közvetlen hatáskörébe a következő ügyek tartoztak: — a minisztérium szervezete, ügyrendje — miniszter alá rendelt vezetők kinevezése illetve kinevezési javaslata vállalatvezetők kirendelése — nemzeti vállalatok alapítólevelének kiadása — munkáskitüntetések felterjesztése és miniszteri elismerő oklevél kiadása A miniszter közvetlen felülvizsgálata alá kerültek — mint az részben már korábban eldőlt — a következő részlegek: az elnöki, a személyzeti és a műszaki fejlesztési főosztály, valamint az ellenőrzési osztály. Az 1950. január 1-től érvényes ügyrend megváltoztatta az 1949. augusztus 1-én életbe lépett szervezethez képest a részlegek jelölését és részben megnevezését. Űj szervezeti egységek is alakultak. Továbbra is két államtitkár maradt. A miniszter első helyettesének felülvizsgálata alá tartozott A—C főosztály és — mint korábban is — az ipari kutatással foglalkozó intézmények. A miniszter második helyettese felügyelt a D., valamint az I—IV. főosztályokra. Egy csoportfőnöki beosztású funkcionárius felülvizsgálata alá került az V—X. főosztály. Az ügyrend meghatározta a.Nehézipari Kollégium feladatait is. A minisztériumi kollégiumok szervezését 1949. júniusában határozta el a Népgazdasági Tanács (52/b/1949. sz. h. HT 1949/3—5.). A minisztériumi kollégiumokról szóló határozat a már működő testületek egységes elvek szerinti tevékenységét volt hivatva szolgálni. A Nehézipari Kollégium a miniszter tanácsadó szerve volt, feladatának a „döntő és elvi" kérdések megtárgyalását szánták. Tagjait a miniszter nevezte ki, ügyvitelét az Üzemgazdasági főosztály vezetője mellett szervezett kollégiumi titkárság látta el. A Nehézipari Minisztériumban kiadmányozási jogot a következők kaptak: államtitkárok, csoportfőnökök, főosztályvezetők és helyetteseik, az elnöki, személyzeti, műszaki fejlesztési és elvi főosztályokon működő osztályvezetők. A kiadmányozási jog részletezésével külön miniszteri rendelkezés foglalkozott. (4900/1949. sz. r. Ip. É. 16.). Az alábbiakban felsoroljuk a Nehézipari Minisztérium szervezeti egységeit, zárójelben az engedélyezett létszámot, ahol a megnevezésből nem egyértelmű, megemlítjük a jelentősebb ügyköröket is. 413