Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Pető Iván: Az 1949–1950–ben működő Nehézipari Minisztérium hivataltörténete / 407–423. o.

látnia, tehát a vállalatok perképviseletét is. Ennek megfelelően a szakfőosztályokon egy-két jogi előadó maradhat, míg a minisztériumi jogi osztályon két csoport szervezendő, az elvi és a peres ügyeké. Az elnöki főosztályon belül a minisztertanácsi és a népgazdasági tanácsi ügyek előkészítésére, kiértékelésére külön csoportot kell szervezni. A népgazdasági tanácsi határozat a továbbiakban előírta a következőket: 5. Az elvi kérdések kidolgozására, koordinálására három főosztály szervezendő: a) munkaügyi, a munkaerőgazdálkodási, szakoktatási, illetve bér- és norma osztály lyal, b) üzemgazdasági, üzemgazdasági, vállalati pénzügyi illetve anyag- és áruforgalmi osztályokkal. c) terv, terv- illetve beruházás ellenőrzési osztályokkal. Az utasítás külön kitért arra is, hogy a tervosztályon a szállítási tervekkel külön előadónak kell foglalkoznia. 6. A legnagyobb vállalatokat — a Népgazdasági Tanács utasítása szerint — közvetlenül a szakfőosztályok alá kellett rendelni. A kisebb vállalatoknak viszont általában továbbra is az ipari központokon keresztül kellett a minisztériumhoz kapcsolódni. 7. A beruházó vállalatok és a tervező irodák közvetlenül kapcsolódtak a főosztályokhoz, míg a kutatóintézetek miniszter-helyettes, vagy csoportfőnök felügyelete alá kerültek. 8. A termelési főosztályok feladata nem változott. 9. A határozat elvileg kimondta: az ipari minisztériumok alatt kereskedelmi vállalatok nem működhetnek. 10. A szovjet tulajdonban levő illetve a magyar—szovjet közös vállalatokra a szakfőosztályokon belül külön előadót, a minisztériumon belül központi felelőst kellett kinevezni. 11. A Népgazdasági Tanács utasította a két új minisztert, hogy az átszervezéssel együtt csökkenjen a létszám, elsősorban a szakemberek termelő vállalathoz irányításával. Ezek voltak tehát a Könnyű- és Nehézipari Minisztérium szervezését meghatározó közös alapelvek. A Népgazdasági Tanács határozata differenciáltan is foglalkozott a két tárcával. A Nehéziépari Minisztériumnál előírták, hogy az Iparügyi Minisztérium Nehézipari Igazgatóságából két részleg alakuljon az új tárcánál: vaskohászati és gépipari. A Szénbányászati Igazgatóságból egységes bányászati részleget kellett szervezni, amely az érc- és ásvány bányászatot is irányítja, ugyanekkor ellátja a korábbi föbányahatósági, bányakapitánysági teendőket is. A nyersolajbányászat és feldolgozás irányítására külön főosztály szervezését írták elő. A földtani kutatást az új minisztériumban a bányászati csoportfőnökség alá rendelték. A Népgazdasági Tanács utasításához néhány kiegészítő magyarázat szükséges. A Nehézipari Minisztérium elődjét, az Iparügyi Minisztériumot 1949. január 1-vel átszervezték (14000/1948. Ip. M. sz.). Ekkortól a miniszter mellett egy államtitkár volt, miniszterhelyetteseket nem neveztek ki. Viszont a későbbi idők miniszterhelyetteseivel hozzávetőlegesen megegyező munkakörben öt csoportfőnök tevékenykedett, a következő csoportfőnökségeket irányítva: 408