Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Lakos János: A földművelésügyi miniszter külföldi gazdasági szaktudósítói hálózata, 1900–1920 / 381–406. o.

tudja, amit tud, a hazai viszonyokról egyáltalán nincs tájékozva. . ., mert a kapcsolat közte és megbízója közt valójában nem létezik. . . Ha ezt a kapcsolatot — mely évről-évre lazábbá válik — nem sikerül megerősíteni, akkor csakugyan kidobott pénz, amit a szaktudósítókra költünk. . . . Csekélységemet 9 év alatt érte egyetlen-egyszer az a szerencse, hogy a minisztériumba meghívattam, s akkor sem azért, hogy kérdezzenek tőlem valamit, hanem . . . Mezőssy Béla államtitkár úrnál leendő bemutatkozásra ..." „Irányítás, információk nélkül a külföldi szaktudósító azt sem tudja mivel szolgáljon. . ." A szolgálati utasítás előírásai szerint a tudósítók információkat adhattak minden belföldi szerv és magánszemély számára, de csak a FM közvetítésével. Ez a rendelkezés azonban alig érvényesült a gyakorlatban. A gazdasági egyesületek és a birtokosok egyre gyakrabban közvetlenül fordultak a tudósítókhoz, akik a szolgálati utasításnak ellentmondó gyakorlatot úgy legalizálták, hogy az ilyen megkeresésekre közvetlenül válaszoltak, de magánlevélben. A gazdaközönség informálását szolgálta a miniszter 1908. november 17-i rendelkezése is, miszerint a tudósítók Budapesten tartózkodását közzéteszik, hogy tájékoztatásért bárki hozzájuk fordulhasson. A szaktudósítók esetenként tájékoztatást adtak a Monarchia közös külképviseleteinek és konzulátusainak, valamint külföldi szerveknek, magánosoknak. b) Tanulmányúton levő FM-tisztviselŐk és magánemberek támogatása. (1912-1913ban arra is sor került, hogy a külföldre küldött fiatal tisztviselőket szolgálatilag az illető szaktudósítóknak rendelték alá!) c) Különböző magyar propagandakiadványok terjesztése. d) A FM illetve a kormány képviselete nemzetközi kongresszusokon. e) Üzletközvetítés. (Bár kifelé a FM a leghatározottabban elutasította az intézmény jellegének eltolását a kereskedelmi tevékenység irányába, mégis végeztek ilyen munkát a szaktudósítók ! Pl. Than 1910-ben tenyészbaromfikat szerzett be a Gödöllői Állami Baromfitenyésztő Telepnek és egy magángazdaságnak, a FM utasítására tokaji címeket adott meg egy angol borkereskedő cégnek, a kisbéri ménesbirtokkal pedig angol sertéstenyésztők címeit közölte.) E vázlatos áttekintésből is kitűnik, hogy a tudósítók vállára komoly teher nehezedett. Pedig az irodai, ügyviteli tevékenységet is általában maguknak kellett ellátniok. Németh panaszolta, hogy napi 3—4 óráját emészti fel ez a munka.

65 A segéderők kirendelése mégis szűk keretek között mozgott: Szentkereszty Béla 1907-1909 között a berlini majd a londoni szaktudósító mellett teljesített szolgálatot, mint segéd tudósító.

66 Hasonló minőségben szolgált 1908-tól 1912-ig N. Kiss Sándor a londoni, a római, majd a berlini,

67 dr. Balázsi Ferenc segédfogalmazó pedig 1909 és 1911 között a berlini

68 míg dr. Moldványi Sándor segédtitkár 1912-1913-ban a párizsi

69 tudósító mellett. A többi állomáshely nem kapott segéderőt, bár gyakorlatilag segéd tudósítóként működtek az 1912-től külföldi tanulmányútra kiküldött, az egyes tudósítók felügyelete alatt tevékenykedő fiatal FM-tisztviselők is. Gyakoriak voltak a csekély javadalmazást kifogásoló panaszok. 396