Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Erdős Ferenc: Etyek község közigazgatása, 1945–1946 / 29–39. o.

községházán őriztette. Felszólította a Magyar Szőlősgazdák Szeszegyedárusági Igazgatóságát, hogy a pincékben tárolt 5000 liter adóbort szállítássá el, mert félő, hogy őrzését sem a rendőrbiztosság, sem az elöljáróság nem biztosíthatja. Erélyes intézkedés történt az ingóságok védelme érdekében is: elidegenítésüket megtiltották, felhasználásukat a háztartási és a gazdasági szükségletnek megfelelően korlátozták. Fokozta a gondokat, az ellentéteket pedig naponta újraszülte, hogy 1946 február első felében még nem volt ismert a kitelepítésre kötelezettek névjegyzéke. Ellentmondásnak tűnhet megállapításunk, ugyanis az áttelepülésre kötelezettek névjegyzékét az elöljáróság volt köteles elkészíteni az 1941. évi népszámlálás egyéni adatlapjai alapján. De a község vezetői nem rendelkeztek a perdöntő dokumentációval, ezért a Magyar Központi Statisztikai Hivatal vezetőjétől kérték, bocsássa rendelkezésükre a szükséges adatokat. Azonban a Statisztikai Hivatal az egyéni adatlapokat „érdemi elintézés végett" már megküldte a belügyminisztériumnak. A német anyanyelvű, nemzetiségű lakosok névjegyzékének időben történő elkészítése és ismertetése bizonyos szempontból csökkentette volna a konfliktusokat. Állandó súrlódásra került sor az elöljáróság és a Népgondozó Hivatal Telepítési Főosztályának etyeki körzetvezetője között. Panaszt emeltek azok a mezőgazdasági munkások is, akik 1945 tavaszán szőlőművelést vállaltak — 1 hold szőlő megmunkálásának bére 12,5 q búza volt —, s a tulajdonos vagyonának lefoglalása esetén követelésüket azonnal nem elégítették ki. Nem nyugtatta meg őket Vassányi főjegyző sem, aki a munkabérüket követelőket a Bicskei Járásbíróság elé utalta. (A szőlőmunkások ki nem elégített követelése és a borospincék feltörése közti kapcsolatot megerősítő feljegyzést nem találtam.) Február 28-án kezdődött meg az áttelepítés gyakorlati lebonyolítása, A községháza hirdetőtáblájára kifüggesztették a Németországba áttelepülni kötelesek névjegyzékét (az elöljáróság február 17-én kapta meg a névjegyzéket). Az áttelepítési miniszteri biztossal együtt megérkezett a Népgondozó Hivatal kirendelt személyzete, a mozgó karhatalmi zászlóalj (250 fő), a mentesítő bizottság, az orvosi bizottság és a vagonösszeíró bizottság. A kitelepítés időtartamára rendkívüli állapot lépett életbe. A miniszteri biztos kijárási tilalmat rendelt el, a kocsmákat bezáratta, a községet csak a helyi rendőrbiztosság vagy a karhatalmi zászlóalj parancsnokának engedélyével lehetett elhagyni. Kötelezték a fegyvertartási engedéllyel rendelkezőket, hogy fegyvereiket a rendőrbiztosság vezetőjének adják át. A március 1-től 16-ig tartó kitelepítési eljárás során a Németországba áttelepülők létszámát pontosan megállapítani nem lehet. Nem maradt fenn az áttelepülésre kötelezettek névjegyzéke, ugyancsak homály fedi a mentesítési bizottság tevékenységét is. Az egyéni mentesítési kérelmet benyújtó személyt csak abban az esetben törölték a névjegyzékből, ha házastársa az 1941. évi népszámlálás alkalmával magyar nemzetiségűnek és anyanyelvűnek vallotta magát. Az orvosi bizottság véleménye alapján 8 személyt véglegesen, 4 személyt pedig ideiglenesen mentesítettek az áttelepülés kötelezettsége alól. Megnehezíti az adatok összesítését az önként áttelepülők nagy száma. Az önként áttelepülők és az áttelepülésre kötelezettek személyére és vagyonára vonatkozó jogszabályok azonosak voltak, s az esetek többségében a községi elöljáróság az alábbi szövegű záradékkal (községi bizonyítvány) látta el az önként áttelepülőkkel aláíratott nyilatkozatot: 37