Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Koroknai Ákos–Lakos János: A magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek sorozata 1867–1919 közötti részének szerkesztési és forrásközlési elvei / 341–370. o.

lésre. Ilyen esetekben az aláhúzott szövegrészek pontosan jelölendők; e) a fogalmazvány(ok) eltéréseit a tisztázattól, a variáns szövegek egymáshoz való viszonyát, amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak. Betűkülönbségek, értelmi vagy stiláris eltérést nem jelentő változtatások azonban természetesen nem jegyzetelendők; f) a bizonytalan szövegolvasatokat; g) az irat állapotára (rongáltságára, csonkaságára) vonatkozó megjegyzéseket. A forráskritikai jegyzeteknek nem kell tartalmaznia a jegyzőkönyvek szövegében előforduló nyilvánvaló betű-(toll) hibákat, ideértve a figyelmetlenségből kettőzött szavakat, szótagokat (többnyire a szóelválasztások esetében). B. TÁRGYIMuGYARÁZÓ JEGYZETEK Céljuk a szükséges tárgyi felvilágosítások közlése, a szövegutalások magyarázata, amennyiben az a jegyzőkönyvi pont szövegéből nem tűnik ki. Ha a szövegben előforduló eseményeket, viszonylatokat a bevezető tanulmány elemzi, a tárgyi-magyarázó jegyzetek csak utaljanak a bevezető tanulmány vonatkozó részére. Amennyiben forráshiány miatt a szükséges tájékoztatás nem adható meg, erre a negatív körülményre is utalni kell! A tárgyi-magyarázó jegyzetek dolgozzák fel a jegyzőkönyvi pontban foglalt ügyhöz kapcsolódó iratokat, szakirodalmat, természetesen tömören, a szcveg megértését elősegítő mértékben. Tekintettel arra, hogy bizonyos jegyzőkönyvi pontok önmagukban is értelmezhetők, ilyen esetekben a tárgyi-magyarázó jegyzetek készítése szükségtelen. Ellenkező esetben a szerkesztő a jegyzőkönyvi pontok forrásértékéhez igazodva rövidebb vagy bővebb jegyzeteket készíthet. A tárgyi-magyarázó jegyzetek készítéséhez fel kell használni a nyomtatott szakirodalmat, valamint a rendelkezésre álló és hozzáférhető levéltári anyagot; a forráshelyekre természetesen hivatkozni kell. A tárgyi-magyarázó jegyzetek jegyzőkönyvenként 1-gyel kezdődő és folyamatosan növekvő arab sorszámokkal látandók el, továbbá a jegyzőkönyveket követően - a forráskritikaijegyzetek után — helyezendők el. A tárgyi-magyarázó jegyzetek tartalmazzák: a) az uralkodói tudomásulvételt abban az esetben, ha az megjegyzéssel történt. Ilyenkor a megjegyzés teljes szövege idézőjelben közlendő. A jegyzet számjele a jegyzőkönyv keltezésének végén tüntetendő fel (pl. 1895. február 21 1

); b) az ügy érdemi előkészítő és követő fázisát, ha azt a forrásérték indokolja; c) a német nyelvű szövegek magyar nyelvű tartalmi kivonatát illetve bővebb jegyzetelését szükség szerint; d) a szövegben előforduló személyekkel kapcsolatos életrajzi, stb. tudnivalók a névmutatóba kerülnek ugyan, de amennyiben ezek az információk a jegyzőkönyvi pont tartalmának jobb megvilágítását elősegítik, a tárgyi-magyarázó jegyzetbe veendők fel; e) a nem közölt jegyzőkönyvi melléklet(ek)re való utalást. Az ilyen jegyzet számjelét attól függően, hogy a melléklet szervesen egy meghatározott ponthoz kapcsolódik, vagy pedig csupán a jegyzőkönyv puszta mellékletét képezi (a jegyzőkönyvben nem tükröződően!): 354