Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Koroknai Ákos–Lakos János: A magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek sorozata 1867–1919 közötti részének szerkesztési és forrásközlési elvei / 341–370. o.

Koroknai Ákos — Lakos János A MAGYAR MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK SOROZATA 1867-1918 KÖZÖTTI RÉSZÉNEK SZERKESZTÉSI ÉS FORRÁSKÖZLÉSI ELVEI Bevezetés" Az 1867. február 17-én királyi kézirattal helyreállított m. kir. minisztérium testületi szerve, a minisztertanács (akkori nevén: miniszteri értekezlet) rendkívül fontos helyet foglalt el a dualizmuskori Magyarország államkormányzatában, sőt nem egy vonatkozásban az Osztrák—Magyar Monarchia közös ügyeinek minősített teendők ellátásában is. Jogalapját az 1848: III. te. képezte, ez határozta meg helyét az államkormányzatban és államigazgatásban, feladatait és általánosságban hatáskörét. A minisztertanács, melynek tagjai az uralkodó által kinevezett miniszterelnök és a tárcákat vezető miniszterek, a magyar államkormányzat legfelsőbb testületi szerve volt, egész tevékenységét illetően felelősséggel tartozott a törvényhozásnak és az uralkodónak. Elnöke elvileg az uralkodó, aki azonban ritkán vett részt az üléseken. Ilyenkor az elnöklést a miniszterelnök, annak esetleges távollétében a rangidős miniszter látta el. A minisztertanács hatáskörét először az 1867. március 17-i minisztertanácsi ülésen elfogadott „ő Felsége legfőbb elhatározása alá terjesztendő ügyek" c. szabályzat szabályozta (igaz csak közvetve), majd 1897-ben Bánffy Dezső miniszterelnök. Ezek alapján megállapítható, hogy a minisztertanács gyakorlatilag valamennyi lényeges ügy vonatkozásában csak az uralkodó tanácsadó szerveként funkcionált, a döntés joga ezekben egyedül az uralkodót illette meg. Különösen fontos volt ez a törvényjavaslatok vonatkozásában. (Az un. előszentesítési jog.) Természetesen az uralkodói döntés általában messzemenően figyelembe vette a minisztertanács javaslatát. Sőt nemcsak figyelembe vette, hanem általában nem is függetlenedhetett tőle. Itt szeretnénk rámutatni az uralkodó és a minisztertanács közötti kapcsolat kölcsönösségére: a kormány állásfoglalásai már eleve az uralkodó várható hozzáállását figyelembe véve születtek meg, és éppen ezért az uralkodó lényegét tekintve maga sem változtathatta és nem is változtatta meg önkényesen minisztertanácsának döntésre előkészített javaslatait, így az előszentesítési jognak tulajdonképpen csak kritikus helyzetekben lehetett különösebb jelentősége, áltah'ban az egész korszakban formális jognak bizonyult. A dualista berendezkedés egész belső rendszere feltételezte az uralkodó és kormányának legszorosabb — egymás tekintélyét messzemenően fenntartó — együttműködését. A jelen bevezetésben foglaltakat részletesen tárgyalja: Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914-1918. összeáll.: Iványi Emma. Bp. 1960. Bevezetés; Koroknai Ákos: Alapelvek a Bánffy-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyveinek forráskiadásához. Levéltári Szemle, 1976/2-3. 21-41.p. 341