Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Farkas Gábor: A községi tözskönyv bizottság tevékenysége Fejér megyében: az 1898:IV. tc. végrehajtása / 333–340. o.

ha az akkor viselt név megváltoztatásra került. Fontos szempontként vetik fel még, hogy az idegen helységnevek magyaros hangzását (kiejtését) zárójelben adják meg. A kérdőíveket a községek elöljáróságai megkapták, s ezt kitöltve, - beleírva néwáltotatás esetén a javasolt neveket is a főszolgabíróhoz küldték. A járási közigazgatási szerv az egybegyűjtött kérdőíveket felülvizsgálta és az alispánhoz terjesztette fel. A kérdéssel a vármegye törvényhatósági közgyűlése is foglalkozott, s csak ezután kerültek azok az Országos Statisztikai Hivatalba.

2 A helységnevek végleges kialakítása azonban hosszabb időt igényelt, s azt egy belügyminiszteri rendelettel nem is lehetett megoldani. Nem feladatunk a kérdés rendezése kapcsán felmerült nehézségek részletezése, azok inkább a politikai történet keretébe tartoznak. A következő év tavaszán kiadott újabb belügyminiszteri rendelet már érzékelteti, hogy az egységes községi törzskönyv elkészítése jóval több időt igényel.

3 A bizottság az év végéig kidolgozta az alapelveket, s ennek adataiból szerkesztették meg az 1898. évi IV. tc.-et a község és egyéb helynevekről. A törvénycikk 1898 február 15-én hatályba is lépett.

4 Fentebb említettük hogy a vegyes bizottság által kidolgozott alapelveket a törvénycikk megjelenése előtt a belügyminiszteri rendeletek megfogalmazták. A te. összefoglalta a bizottság által elért eredményeket és további konkrét tennivalókról intézkedett. A te. kimondta, hogy minden községnek csak egy hivatalos neve lehet, és a névváltoztatás, az új helységnevek adása a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. A miniszter azonban köteles meghallgatni e kérdésben a községi szerveket és a vármegyei törvényhatóság tisztségviselőit. El kellett látni az elkövetkező időkben a névvel nem rendelkező külterületi lakott helyeket is. A község- és egyéb helységnevek, valamint ezek változásairól az Országos Statisztikai Hivatal törzskönyvet fektetett fel, melynek vezetésére és felügyeletére létrehozták az országos községi törzskönyvi bizottságot. E bizottság feladata lett többek között javaslatot tenni a helységnevek helyesírására, a többnevű községek részére a hivatalos név megállapítására, az országosan is többszörösen előforduló helységnevek kiküszöbölésére, továbbá az újonnan alakuló községek nevének megállapítása, és a törzskönyvbe felvett nevek népszerűsítése

5 is hatáskörébe tartozott. A törvénycikk hatálybalépésével, (1898. február 22-én) a belügyminiszter feloszlatta „az állandó vegyes bizottságot" és csak november 28-án alakították meg a tc.-ben jelzett országos törzskönyvi bízottságot.

6 Az új bizottságból kimaradt a két erdélyi egyesület és a kolozsvári Tudományegyetem képviselője (Márki Sándor). Az 1898. évi IV. te. végrehajtása kapcsán is az erdélyi vármegyékben nemzetiségi érzelmek korbácsoiódtak fel. Ezzel magyarázható, hogy a te. paragrafusaiban nyomát nem találni azoknak az intézkedéseknek, melyek a nem magyar helységnevek magyarítására vonatkoztak, és amelyeket a te. hatálybalépése előtt a belügyminiszteri rendeletek tartalmaztak. Nyilván a nemzetiségi sérelmek tompítására került ki a két erdélyi egyesület is a bizottságból, viszont bekerültek a miniszterelnökség, a honvédelmi, az igazságügyi s a földművelési tárca képviselői.

7 Az országos törzskönyvi bizottság szervezeti és ügyviteli szabályzatát az 1898. szeptember 14-i minisztertanács jóváhagyta. A szabályzat szerint a bizottságot az Országos Statisztikai Hivatal igazgatója vezeti. A bizottságnak hivatalból tagja az országos főlevél334