Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Baracsi Erzsébet: Az Országos Takarékossági Bizottság, 1925–1931: a magyarországi racionalizálási mozgalom megindulása / 305–324. o.

tériumra és az alája rendelt valamennyi hatóság és szerv működésére takarékossági szempontok alapján.

33 Az igazságügy miniszter ezt elfogadta, s így határozattá emelkedett.

34 A 4. ülésen báró Szterényi József javasolta, hogy azok a tisztviselők akiket képviselőkké választottak, mandátumuk érvényessége alatt ne kapják meg a közszolgálati illetményeiket.

35 A belügyminiszter válaszában ezt elutasította. A bizottság javaslatát továbbra is fenntartotta és a minisztertanács elé utalta döntés végett.

36 A következő napirendi pont a vizsgálóbiztosi jelentések felolvasása volt.

37 Az elnöki tanács megszervezéséig a vizsgálóbiztos maga olvasta fel jelentését és a terjes ülés megvitatta és határozatot hozott. Az elnöki tanács megszervezése után ennek ülésén olvasta fel a vizsgálóbiztos a jelentését, itt is tárgyalták meg és a teljes ülés elé már csak az itt hozott határozatot vitték döntésre. Az elnöki tanácsi határozatot a teljes ülésen a főtitkár olvasta fel.

38 A 7300/1924. M. E. sz. r. 1. §-a értelmében az OTB tevékenységében a legnagyobb teret a létszámcsökkentésre és a minisztériumok, illetve az alájuk rendelt szervek számának csökkentésére vonatkozó javaslatok foglalták el. Még az OTB felállítása előtt szerveztek egy Miniszterközi Létszámcsökkentési Bizottságot, amelynek dr. Thaly Zsigmond helyettes államtitkár volt a vezetője.

39 Ez a bizottság javaslatait közvetlenül a minisztertanács elé nyújtotta be. Az OTB felállítása után ez a Létszámcsökkentési Bizottság lesz az OTB I. albizottsága. Javaslatait az albizottság minisztériumonként — és az alájuk rendelt szervenként — végigmenve tette meg.

40 Mivel e javaslatok elfogadása vagy el nem fogadása embereket fosztott meg megélhetésüktől, éppen ezért gyakori, éles szóváltásokra került sor az OTB és a kormány között, mert az OTB tisztán takarékossági szempontból vizsgálta a kérdést, míg a kormány kezét ezen túl megkötötték bizonyos politikai és szociális megfontolások is. Bár az OTB is elismerte, hogy „nálunk egészen speciális a helyzet, mert itt a létszám túltengés vis-maiornak tekinthető, hiszen 63 vármegyének összes magyarérzelmű tisztviselői az utódállamok üldözése folytán itt gyűltek össze...

41 Mégis javaslataiban magasabb gazdaságpolitikai érdekek vezették s nem vette fontolóra a kérdés politikai oldalát. Éppen ebből az okból kifolyólag dr. Kállay Tibor kezdeményezésére az OTB felkérte a kormányt, hogy az üres állások betöltését szüntesse be addig, amíg a bizottság a státusz és létszámapasztás kérdéseiben javaslatot nem terjeszt be.

42 A kormány ezt el is fogadta. De hogy mennyire nem hajtotta végre határozatát, arra báró Szterényi József mutat rá a 8. ülésen: „köztudomás szerint ennek dacára (utalás a minisztertanács 1925. febr. 27-én hozott határozatára, amelyben magáévá tette a Kállay-féle javaslatot - B. E.) kinevezések és újrafelvételek azóta is történnek, jóllehet azokat hivatalos lapban közzé nem teszik. A maga részéről a bizottság működését és a minisztertanács határozatát komolytalannak tartja, ha a kinevezések és újrafelvételek továbbra is eszközöltetnek. A kinevezések érvényességét a hivatalos lapban való közzétételtől tenné függővé."

43 Még jobban kidomborodik a bizottság gazdasági szempontokat előtérbe állító szemlélete a főispánok számának csökkentésére vonatkozó javaslatában. Ugrón Gábor indítványozta, hogy 15 helyett csak 10 főispáni állást tartsanak fenn, mert a főispánokra adminnisztratív okokból nincs szükség. A következő főispáni állásokat javasolta megtartásra: 312