Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Bánki Horváth Mihályné: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskunfélegyházi Részlegének közművelődési tevékenysége / 17–28. o.

kedni és ezen intézmények népművelési tevékenységét a tanulóifjúság nevelésében — oktatásában felhasználni. A tapasztalat azonban megmutatta, hogy az új módszerektől való idegenkedés sok pedagógust visszatart a már meglevő lehetőségek, pl. dokumentumkötetek, használatától is, a kezdeményezés pedig rendkívüli eseménynek számít. A levéltárak bár nem tisztán közművelődési intézmények, úttörő szerepet vállalnak. Az igényeknek elébe kell menni. Ez közművelődési alapelv. Megvalósítását az eddigi eredmények is tükrözik. Kiskunfélegyháza kb. 36 000 lakosú város, ebből jó ha 5 000 tudja mit takar pontosan az a fogalom, hogy levéltár. Jóval kisebb azok száma, akik valaha már jártak levéltárban és még szűkebb a tudatosan odalátogatók, esetleg kutatók köre. Ez természetes és az intézmény jellegéből adódik. Az azonban elvárható, hogy ne hagyja el a középiskolát egy diák sem úgy, hogy a levéltárban nejárt volna. Nem minden diák történelmi érdeklődésű, de a múlt iránti tisztelet felébresztése megkívánja legalább a történelmünk emlékeit őrző intézmények ismeretét. Ennek érdekében még van mit tenni, elsősorban az iskolának, de a levéltáraknak is. A közművelődési törvény az irányítás hatékonyságára is felhívta a figyelmet. Az egyes intézmények éves munkaterveinek összeállítását segítő ajánlásokból ma már nem hiányzik a levéltár művelődést segítő lehetőségeinek ismertetése. Jó az is, hogy a részleg közművelődési munkáját a többi városi közművelődési intézménnyel együtt itt helyben is értékelik. Az értékelés azonban már egy lezárt munka minősítése. A továbblépéshez az igények felkeltésére, új feladatok kitűzésére van szükség. A helytörténeti kutatásokat jobban koordinálva távlati kutatási programok kidolgozását kellene megvalósítani. A honismereti klubok közönségének 95%-a passzív résztvevője az ismeretterjesztésnek. Az érdeklődőket az alkotó munkába kell bevonni, hogy ki-ki képessége és v képzettsége szerint aktívan kapcsolódhasson be a művelődési folyamatba. Új lehetőségek teremtődhetnének a levéltárak objektív és szubjektív feltételeinek javításával. A megyei levéltárak elhelyezése közismerten nem megfelelő. Kiskunfélegyházán ma kb. 1000 ifin. iratot őrzünk és végezzük a hozzá kapcsolódó levéltári munkákat, összesen ketten. Egy levéltáros és egy előadó. A raktár teljesen telített, külön kutatószoba nincs. Ezek között a feltételek között talán elégedettek lehetünk az eredményekkel, de a továbblépésre alig van lehetőség. Olyan új levéltárak (levéltárak mint épületek) kellenek, ahol az egészséges raktárak mellett munkaszobák,kutatóterem, esetleg termek,kiállítóterem, előadóterem és technikai segédeszközök állnak rendelkezésre. A korszerű sokszorosító berendezések, audiovizuális eszközök beszerzése olyan beruházás, ami a szellemi, műveltségbeli gyarapodásban feltétlen megtérülne. A jelen megbecsülését a múlt ismerete segíti. Alkotó közösségekben lehetne a diákok körében is elmélyíteni, elvont fogalomból realitássá változtatni a hazaszeretetet, a jó értelemben vett lokálpatriotizmus eszméjét. Egy-egy téma közös feldolgozása, az önismeret, a kitartás próbája lehet, s új művelődési igények feltámadását segítheti. A közösségben való munkához azonban ma még nincsenek meg a feltételek, bár a Bács-Kiskun megyei Levéltár Kossuth utcai csoportjában folyik ilyen irányú tevékenység. 27