Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - IRODALOM - Tilcsik György: Borsodi levéltári évkönyv II. Miskolc, 1979. / 268–271. o.

Takács Béla munkája a bemutatott tényanyagon túl adatszerűen is bizonyítja, hogy Sárospatak tűzvédelmi apparátusa az 1880-tól kezdődő időszakban - a három tűzoltóegyíet szervezettsége és felszereltsége révén - korszerű színvonalú volt, és a város a lakosság valamint a tűzoltók arányát tekintve nemcsak a hazai, hanem a külföldi nagyvárosokkal való összehasonlításban is előkelő helyen állt. Kamondy Miklós a „Forró mezőváros postaviszonyai a 19. században" c. közleménye a Hernád-menti helység történetének rövid áttekintésével indul. Forró községet és környékét is magában foglaló több mint 3 000 hold kiterjedésű uradalmat aló. század elején akkori tulajdonosa, Szatmári György pécsi püspök szülővárosának, Kassának adományozta. A városi magisztrátus élve a kedvező lehetőséggel ésszerűen használta ki az uradalom természeti és gazdasági adottságait. A Helytartótanács 1790-ben elrendelte a Buda-Eger-Kassa közötti posta járat útvonalának megváltoztatását. Ennek keretében a korábban Villányban levő postahivatalt Forróra helyezték át, bekapcsolva ezzel a mezővárost az országos hálózatba. A forrói posta kezdetben a már Villányban is tevékenykedő segédpostamester, Szebenyi Ferenc irányítása alatt működött, majd 1794-ben fia, Sándor vette át a hivatalt. A mindenkori forrói postamester Kassa városától illetményföldet, a postalovak ellátására legelőt és kaszálót kapott, továbbá részesült a különféle küldemények után járó, és az utasszállításból származó díjakból is. 1815-ben híres vendége volt a postaállomáshoz tartozó fogadónak: I. Sándor orosz cár — útban a bécsi kongresszusra — töltött itt egy éjszakát. A szerző a számbajöhető források hasznosításával áttekinti a Forrót a 19. században érintő posta- és gyorskocsijáratok egyre bővülő körét, bemutatja a korabeli utazási feltételeket, körülményeket, és tájékoztat a levélküldemények bérmentesítésének akkori módjáról is. A múlt századi postamesterek tevékenységének vizsgálata közben Kamondy Miklós részletesen dokumentálva tárgyalja a hivatal történetének egyik érdekes fejezetét: az 1848-as forradalom után elbocsátott német származású hivatalvezető helyére az első magyar független felelős minisztérium megbfeásából Trefort Ágoston 1848. június 17-én nevezte ki Forróra az új postamestert, felsőgellérti Farkas Istvánt. A kinevezés kuriózuma, hogy Farkas Világos után is megtarthatta hivatalát. Forró postaviszonyaiban a 19. század második felében két alkalommal következett be minőségi változás: először az 1860-as évek elején az országos távíró-, majd 1900-ban pedig az országos telefonhálózatba történt bekapcsolásával. Lehoczky Alfréd ,,Az ipari létszám alakulása és megoszlásának fő vonásai Borsod megyében a századforduló körül" c. munkája rendkívül fontos kérdéscsoportot vizsgál, hiszen a múlt század utolsó évtizede a szénbányászat és a vasgyártás ugrásszerű fejlődésének következtében a nagyipar túlsúlyban kerülésének, a kapitalizmus térhódításának időszaka volt Borsodban. A megye nagyipari munkásainak döntő többsége, csaknem 60%-a a három legnagyobb ipartelepen (Diósgyőr, ózd, Rudabánya) dolgozott, míg a megyeszékhelyen a gazdasági adottságoknak és a történeti hagyományoknak megfelelően a kisipar maradt domináns.