Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Bakács István: A magyar közlevéltárak központi irányításának és felügyeletének kezdete / 173–178. o.

LEVÉLTARTÖRTÉNET i Bakács István A MAGYAR KÖZLEVÉLTÁRAK KÖZPONTI IRÁNYÍTÁSÁNAK ÉS FELÜGYELETÉNEK KEZDETE Amikor az Országos Levéltár a harmincas évek közepén megbízást kapott egy levéltári törvény javaslatának kidolgozására

1 — amelynek eredményeképpen jött létre az 1947. évi XXI. te. - voltaképpen egy olyan feladat megoldásához kapott felhatalmazást, amely ekkor már több mint fél évszázada foglalkoztatta elméleti és gyakorlati síkon egyaránt a levéltár dolgozóit. Pauler Gyula ugyanis 1874. december 7-érf a bécsi gyorsvonatra nemcsak azért szállt, hogy Ausztria, majd a nyugati országok fővárosaiban tapasztalatokat gyűjtsön a felállítandó Országos Levéltár megszervezéséhez, hanem hogy az országos jellegű és a vidéki, —szóhasználatával élve - „provinciális"levéltárak közötti ottani kapcsolatokat megismerje.

2 Vagyis tehát azt a kapcsolatot akarta megismerni, amelynek mintájára az Országos Levéltárat Magyarország összes levéltárainak központjává és irányítójává lehetne alakítani. S amikor tanulmányútjáról és a szerzett tapasztalatokról Tisza Kálmán részére jelentést tett, valójában e téren azokat az irányelveket fejtette ki, amelyek nemcsak előtte, de az Országos Levéltár mindenkori vezetői előtt célkitűzésként szerepeltek. Pauler ugyanis már ekkor leszögezte, hogy a törvényhatósági levéltárakat képzett szakembereknek kell kezelniük, másrészt pedig az Országos Levéltárnak ismernie kell az azokban őrzött iratanyagot. Legcélszerűbbnek tartotta volna, ha az 1526 előtti okleveleiket beszolgáltatnák az „államlevéltárba", a későbbi iratokról pedig lajstromot készítenének. Az utóbbi elgondolására 1880. április 12-én készült felterjesztésében tér vissza,

3 amikor is megállapítja: „hasznos volna, ha az Országos Levéltár a törvényhatósági levéltárakról., ismerettel bírna" s ehhez szükségesnek tartja egy tízpontos kérdőív kibocsátását, amelyben jelentést kell tenni a levéltári helyiségekről, azok felszereléséről, állapotáról (vasajtó, ablaktábla, megvilágítás, páratartalom) az iratok őrzési módjáról (szekrény vagy láda s ezek nagysága), választ kellett adni arról, hogy ki a levéltárnok s ki a levéltár gondviselője s annak mekkora a fizetése, az 1526. év előtti oklevelek számáról, az összefüggő iratsorozatok, a városi ill. vármegyei jegyzőkönyvek kezdő évéről, a lajstromozaüan iratok mennyiségéről, az 1849 utáni törvénykezési iratokról, a levéltár használatáról és a használhatóság tekintetében elvégzendő legszükségesebb teendőkről, végül be kellett számolni a levéltárban lefolytatott selejtezésekről és azok eredményéről. Javaslatát kiegészítette azzal, hogy a továbbiakban e levéltáraknak évenként jelentést kell tenniük, hogy a „központban evidentiában tartani lehessen" e levéltárak állapotát „mielőtt még e levéltárak az Országos Levéltárral, mint különben p. o. Bajorhonban, Poroszországban van, bizonyos állandó hierarchiai kapcsolatban hozatnának." 173