Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Labádi Lajos: A szentesi Cs. Kir. Járásbíróság iratai, 1850–1854 / 143–146. o.

- egyszerű lopási esetekre, melyek nem fegyverrel és betörés útján mentek végbe - az egyszerű lopással kapcsolatos orgazdaságra - verekedésekre, garázdálkodásokra Az itt felsorolt esetek büntetéskiszabása a járásbíróság részéről maximum 3 hónapi fogság lehetett. A súlyosabb ügyeket köteles volt a járásbíróság az I. osztályú társasbírósághoz, Ül. a megyetörvényszékhez utalni. A járásbíróságok működését szabályozó rendelet intézkedett arról, hogy noha a járásbíróságok előtt az eljárás szóbeli, ennek ellenére a vizsgálat minden lényeges pontját, valamint a járásbíróság által kimondott ítéletet, az indokkal együtt, folyamatosan vezetett jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ebből adódóan a fond anyagának jelentős részét jegyzőkönyvek alkotják, külön vezetve a polgári ügyekről s külön a bűnvádi ügyekről. A jegyzőkönyveknél még egy másik párhuzamosság is megfigyelhető, nevezetesen, hogy ugyanabban az időben külön jegyzőkönyvet vezetett a járásbíró, és külön a helyettes járásbíró mindkét jegyzőkönyvfajtából, tehát a polgári perekről és bűnvádi perekről. így tulajdonképpen 4 jegyzőkönyv íródott párhuzamosan, anélkül, hogy tárgyi átfedés lett volna. Megjegyzendő még, hogy mind a 4 jegyzőkönyv 1 -gyei kezdte a számozását. Az iktatás viszont központilag folyt, nem különítették el a polgári pereket a bűnvádi perektől, mint ahogyan a járásbíró iratait sem a helyettes járásbíróétól. Tehát egy közös iktató volt, évenként újrakezdődő számozással. Az iratok az iktatószám szerinti sorrendben lettek irattározva, s így vannak jelenleg is kezelve, vagyis nincsenek elkülönítve a polgári peres iratok a bűnvádi peres iratoktól. (Megjegyzendő, hogy ez a rendszer 1853 szeptemberéig állt fenn. Ettől kezdve külön iktatták a polgári és külön a bűnvádi iratokat, s ennek megfelelően az iratok is külön lettek választva) A 4 párhuzamosan futó jegyzőkönyvről még el kell mondani, hogy önálló számozást használtak ugyan, de a jegyzőkönyvi szám mellett mindegyikben fel van tüntetve az*iktatószám is. Formailag ez úgy fest, hogy elöl van a jegyzőkönyvi sorszám, egy kötőjel után pedig az iktatószám, pl. 6—1/1851. Ezt több szempontból is jó tudni, egyrészt a jegyzőkönyvben szereplő ügy alapiratát az iktatószám ismerete nélkül szinte lehetetlen volna megtalálni, hisz a jegyzőkönyvi szám nem azonos az iktatószámmal, ül. az irat számával, másrészt a reponálásnál sem árt tudni, hogy nem a jegyzőkönyvi szám a mérvadó, hanem az iktatószám. A jegyzőkönyvek egyébként mind a 4 típusban hiánytalanul megvannak, fizikai állapotuk jó. Ez vonatkozik az iratokra is, melyek több mint 3 iratfolyómétert tesznek ki. Az iktatókönyvek szintén hiánytalanul megvannak, mutató viszont csak az 1851-1853 közötti időből van. A jegyzőkönyvek, iratok és ezek segédletei mellett a fond anyagát képezik még különböző kimutatások, tabeüák. Ezek évenként készültek, külön a polgári perekről, a bűnvádi ügyekről és sommás perekről. Tartalmazzák a felperes és alperes nevét, az ügy minőségét, a tárgyalás idejét és az ítéletet. A polgári perek tabellájának használhatóságát növeli, hogy a sorszám meüett az iktatókönyvi szám is fel van tüntetve. Ez a másik kettőnél hiányzik. Megjegyzendő, hogy a tabellák közel sem olyan teljesek, mint az iratok vagy a jegyzőkönyvek. Szólni keü még az ún. levelezőkönyvekről. Ezek forrásértéke igen jelentős, tartalmazzák mindazoknak a leveleknek a rövid kivonatát, melyeket a szentesi járásbíróság a felsőbb 145