Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Labádi Lajos: A szentesi Cs. Kir. Járásbíróság iratai, 1850–1854 / 143–146. o.

Labádi Lajos A SZENTESI CS. KIR. JÁRÁSBÍRÓSÁG IRATAI 1850-1854 Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után az osztrák megszállók nem a régi magyar állapotokat állították vissza, hanem a központosított birodalom igényeinek jobban megfelelő osztrák rendszert honosították meg a közigazgatás és a jogszolgáltatás területén. Ennek során kezdetben következetesen érvényesítették Ferenc József 1849. március 4-én oktroj útján kiadott alkotmányát, mely szerint a közigazgatást és a bíráskodást szét kell választani. Erre utalva állapítja meg Sashegyi Oszkár, hogy „... Az abszolutizmus korának kormányzata — bár 1948-at megtagadta - azzal, hogy a forradalom örökébe lépett, szükségszerűen végrehajtójává vált a forradalom egyes vívmányainak. A politikai igazgatás szervezetének kiépítése Magyarországon tulajdonképpen az abszolutizmus korában ment végbe. Ekkor kísérelték meg első ízben a közigazgatás és a bíráskodás szétválasztását Montesquieu elveinek és a polgári igényeknek megfelelően..." Ez a tendencia - kormányzattörténeti szempontból — a birodalmi centralizmus korában, azon belül is a katonai kormányzat és a Bach-féle provizórium időszakában volt érzékelhető általános érvénnyel: 1849 és 1853 között. Ebben az időben a legalsóbb szinten is megtörtént a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztása. Felállították a Cs. Kir. Járási Szolgabíróságokat, melyek az adott közigazgatási körzetben „...a politikai közigazgatásnak a megyei hatóságok részére fenn nem tartott minden ügyeire nézve az első végzésű hatóságot" képviselték. De létrejöttek a politikai közigazgatástól független Cs. Kir. Járásbíróságok is, melyek az adott ügyekben első folyamodású bíróságként működtek. Ezzel a szétválasztás megtörtént. A birodalmi alkotmány eltörlését követően kibocsátott „Új alapelvek" azonban, amelyek szerint az ausztriai császárság jövőbeli kormányzatát be kellett rendezni, már nem mondják ki olyan kategorikusan a jogszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztását. Sőt, a járási hivatalokra vonatkoztatva leszögezik, hogy egyesíteni kell az első folyamodású bíráskodást a közigazgatással. Ez a definitívum időszakában (1853—1860) meg is történik. Az 1853 folyamán kibocsátott „Szervező rendelet" értelmében felszámolták az önállóan működő járási szolgabíróságokat és járási bíróságokat, s helyükbe állították az ún. Vegyes Szolgabíróságokat (Gemischtes Stuhlrichteramt), melyek járási szervként egyaránt elláttak közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatokat. Innen kapták nevüket is. Az ismertető, mint a címből is kiderül, az 1849 végén újonnan felállított járásbíróságok egyikével, a Szentesi Cs. Kir. Járásbírósággal, ill. az általa termelt iratoklevéltári rendszerével kíván foglalkozni. 143