Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Várnai Tamás: A tanácsrendszer kiépítése Balatonbozsok községben / 97–108. o.

részletesebb értékelésével. Mindössze egy 1950. dec. 2-án kelt ellenőrzési jegyzőkönyv van birtokunkban, mely a balatonbozsoki tanács működését igyekezett felmérni.

6 Erre az iratra a későbbiek során visszatérek majd. Balatonbozsok mint a járás legkisebb önálló tanácsú települése minden bizonnyal nem állt a járási tanács figyelmének középpontjában, így hát a járási iratanyagnak elsősorban abból a szempontból van jelentősége, hogy az egyes községi tanácsok munkáját közvetlenül a járási tanács irányította. A felsőfokú tanács munkájában érvényesülő politikai tendenciák, munkamódszerek az alájuk rendelt tanácsok tevékenységét is döntő módon határozták meg. így a községi tanácsok működését nem csupán mint helyi jelenséget, hanem mint egy időszakasz általános politikai, gazdasági, kulturális és egyéb törekvéseinek parányi részecskéjét vizsgálhatjuk. Mindezt persze az adott működési terület helyi adottságai, specialitásai és lehetőségei is gazdagon motiválták. A birtokunkban levő források gondos és alapos elemzése arra is fényt vet, hogy az egyre szaporodó központi feladatok, felsőbb utasítások a tanácsok szinte minden energiáját igénybe vették, a helyi problémák megoldására gyakran kevés idő és gyakorta még kevesebb tényleges lehetőség adódott. A község tanácsa csak olyan tervek megvalósításán munkálkodhatott, melyek arányosak voltak a rendelkezésre álló eszközökkel, ezek az eszközök pedig fölöttébb szűkösek lehettek. Úgy is mondhatjuk, hogy menet közben kellett az igazgatás nem kevés csínját-bínját megtanulni, az egyre szaporodó feladatokat megoldani, a helyi fejlesztés eszközeit előteremteni és célszerűen felhasználni. Mai szemmel nézve a dolgokat feltétlenül megválaszolandó az a kérdés is hogy helyes volt e ilyen kis településen önálló tanácsi apparátust létesíteni. Itt azonban nem a jelenlegi hanem a három évtizeddel ezelőtti viszonyokat kell figyelembe venni. 1950-ben az akkori strukturális viszonyok, a kezdődő szocialista építés gazdasági, politikai és egyéb célkitűzései szükségessé tették, hogy a hatalmi és igazgatási szervezet a lehető legközelebb kerüljön a lakossághoz. Konkrétabban a tervgazdálkodás érvényesítéséről volt szó a mezőgazdaságban, illetve ezzel szoros kapcsolatban a mezőgazdaság szocialista formáinak kialakításáról. Akkoriban a helyi érdekek is ezt a szervezési formát tették indokolttá. Láttuk már, hogy a felszabadulást követő események elmozdították a magyar falut a gazdasági és kulturális mélypontról, a további lépések megtételéhez elengedhetetlenül szükség volt a helyi tanácsok közreműködésére. Az önálló tanács létesítése az akkori viszonyok között lendített a kis települések helyzetén. Az azóta bekövetkezett nagy horderejű változások viszont érthetővé teszik, hogy ma már más szervezési vonalat követünk. Az ellentmondások — melyekről a későbbiekben szólok majd - nem elsősorban a helyi tanácsok tevékenységéből, hanem az egyre jobban teret hódító helytelen politikai gyakorlatból adódtak. Egy kis község apparátusa nem állta, nem is állhatta útját ezeknek. Az enyingi járási tanács ünnepélyes külsőségek között már 1950. augusztus 15-én megalakult, és ettől kezdve egyik legdöntőbb feladatának tekintette saját apparátusának kiépítését, az egyes községekben a helyi tanácsok megválasztásának lebonyolítását és a fiatal tanácsok átsegítését a kezdeti nehézségeken. Balatonbozsokon 1950 szeptemberében jegyzői hivatal létesült, amit átmenetnek tekinthetünk a közigazgatási beosztottság helyzetéből az önálló apparátus megteremtése felé, hiszen ekkor még az októberi tanácsválasztásokig az egyes községekben megmaradtak a hagyományos szervezetek. 99