Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - IRODALOM - Jároli József: Zalai gyűjtemény 8., 9. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból 1978. Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig. Zalaegerszeg, 1978. / 713–715. o.

fegyverjog megváltása Zala megyében c. dolgozatában a Habsburg elnyomó politika kíméletlen harácsolását mutatja be. A zalai nemeseknek, annak ellenére, hogy megyéjük Kanizsa kivételével nem volt hódoltsági terület, ugyanúgy fizetniük kellett, mint a török alól felszabadított területek régi földesurainak. Kerecsényi Edit a nagykanizsai „polgárok lajstroma" 1745—1825 közti bejegyzéseit vizsgálva a várostörténeti kutatások számára ad hasznos adatokat és módszerbeli tanulságokat. Benczéné Nagy Eszter egy tehetős zalaegerszegi iparos, Ebért Antal hagyatékának a XIX. század elején lezajlott árverése kapcsán szinte szociográfus! pontossággal ad képet a két évszázaddal ezelőtti Zalaegerszeg vezető rétegéről. Simonné Tigelmann Ilona Zalaegerszeg önkormányzatának reformkori átalakulását ismerteti, gondosan kiaknázva a város vezető testülete jegyzőkönyveinek információit. Lotz Gyula egy ma is aktuális környezetvédelmi probléma, a Kis-Balaton és a Keszthelyi-öböl megmentése kapcsán a múlt és a jelen feladatai között mutat fel szoros kölcsönhatást. Körmendy Lajos, Lendvay Béla, Tihanyi László közös munkája a megye mezőgazdaságában 1935—1976 közötti vonóenergia-felhasználás változásainak bemutatásával a zalai agrárkultúra egyik legfontosabb problémáját ragadta meg. A mezőgazdaság gyors korszerűsödésének egyik titka éppen a tanulmányban kifejtett változás. Bogár Imre, Csepella Katalin, Gyimesi Endre Zala megye válogatott bibliográfiáját adják közre az 1977-ben megjelent és beszerzett művek alapján. Munkájukkal kezdődött el a megye irodalmának rendszeres számbavétele, hiszen eddig ilyen munkálat Zalában nem történt. A 9. kötet Kotnyek István munkája. A szerző a Zala megyei alsófokú oktatás történetének 1918-ig terjedő feldolgozását végezte el. A téma feltárása nem minden nehézség nélküli. Elsősorban a források hiánya, hézagos volta és a helyi viszonyokat feldolgozó irodalom szinte teljes hiánya sok helyütt akadályozza a kutató áttekintését. Annak ellenére, hogy a szerző a helyi és az országos közgyűjteményekben elérhető információk teljes köréről igyekezett tájékozódást nyerni, az említettek miatt a kötet nem egy fejezete adattár jelleget tükröz, hiszen az összefüggő adatsorok hiánya lehetetlenné teszi az oktatás történetének behatóbb elemzését. A szerző a XVI. század közepétől datálja a népoktatás zalai megjelenését, amely az 1868. évi népoktatási törvény nyomán nyer államilag szervezett kereteket. A kötet bevezetése a korszakolási problémák ismertetése mellett számba veszi a téma forrásait, a korábbi hasonló tárgyú feldolgozásokat, iratokat és a sajtóanyagot. Ezt követően Zala megye 1550—1918 közti időszakának ismertetésével exponálja témáját. A történeti, tehát nem a mai Zala megye területét veszi alapul. (A később bekövetkezett területmódosulás, elcsatolás alapján létrejött mai megye vizsgálata nem a régi zalai viszonyokat tükrözné.) Az első két fejezet a népoktatás történetét tárgyalja az Eötvös-féle népoktatási törvényig. A két Ratio Educationis, a reformkor iskolapolitikai törekvései, az 1848—1868-ig terjedő időszak bemutatása a fejezetek legfontosabb témakörei. Az 1868. évi XXXVIII. te. előzményei, majd végrehajtásának ismertetése jól ábrázolja azt a folyamatot, amelynek során a népoktatás korábbi elmaradott helyzete lassan változik, mert a tárgyi és személyi feltételek nem teremtődtek meg azonnal (iskolaépítés, tanítóképző). Azonban a légsúlyo714