Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Bariska István: A Tanácsköztársaság iratai és helyi szervezetei Kőszegen / 65–79. o.

ipari cikkek ellenében élő marhahúst exportál. Ennek meg kellett teremteni az anyagi fedezetét, a kereskedelmi feltételeket, az elosztást, a felvásárlást és az egész üzlet ellenőrzését. A lebonyolításért ugyan a kereskedelmi ügyosztály vezetőjét tette felelőssé a testület, de a feltételek megteremtéséig igen hosszú utat és harcot kellett vívnia a helyi munkáshatalomnak. Eközben olyan nehézségekkel is számolni kellett, hogy a felvásárlást illegális húskivitel nehezítette, ennek megakadályozására a helyi Vörös Őrség parancsnoka, dr. Nagy Ebeling Miklós kért és kapott felhatalmazást, aki ugyan a rendészeti ügyosztály vezetője, de akiről mellesleg kiderült, hogy ellenforradalmár és a május végi ellenforradalmi kísérlet során szembefordult a helyi proletárhatalommal. Ezért sürgette Csőgör Jenő 1919. május 18-án a munkásszázad felállítását és felfegyverzését. A Munkástanács határozatban fogadta el a javaslatot s mintegy két hét múlva dr. Halász József elnök bejelentette, hogy megalakult a nyolcvan tagú munkásőrség.

28 A vele való rendelkezési jog nyilván a Munkástanács kezében volt. Erre vonatkozóan tanulságos esetet kell röviden elmesélni, ami még a Vörös Őrség politikai biztosának kiküldésével történt. 1919. április 29-én a Vörös Őrség Soproni Kerületi Politikai Bizottsága Bauer politikai biztost küldte Kőszegre. A Munkástanács azonban kifogásolta az eljárást, mondván, ez a kőszegi Direktórium hatáskörébe tartozik, s határozatot hozott Lamp János kiküldésére. A kerületi politikai bizottság válaszát nem ismerjük, de a kőszegi Munkástanács jól vagy rosszul értelmezett önállósági törekvésére ez az eset igen jellemző.

29 Talán ennél tanulságosabb azonban a nyugat-magyarországi német kerülethez, a Gauhoz való csatlakozásról szóló munkástanácsi vita története. Ehelyütt erre nincs mód, hogy a nézetek összecsapását részletezzük, egyébként is arra az álláspontra jutottak, hogy a képviselő kiküldése elkerülhetetlen. A vita és ellenállás egyik lényeges magyarázatát éppen az elnöki előterjesztésben olvassuk, amelyben természetesen a vasvármegyei direktórium álláspontja volt a döntő: „ . . . ebben a tárgyban a vármegyei direktórium már fel is irt a kormányhoz és kifogásolta, hogy ezen területek közigazgatása az érdekeltek meghallgatása nélkül és tekintet nélkül az eddigi vármegyei beosztásra a soproni kerületi tanács hatáskörébe kerül."

30 Mint ahogy a vármegye, úgy Kőszeg sem akarta elfogadni, hogy közigazgatást és a karhatalmi tevékenységet a soproni kerületi tanács gyakorolja. Egyébként a Munkástanács Kőszegen mintegy felülbírálta a Vasvármegyei Direktórium álláspontját s a vita végén a választás mellett döntött. Volt tehát bőven munkája a két kőszegi testületnek. Nem engedhette meg magának, hogy elaprózza magát, azt sem, hogy a létrehozott szakbizottságok helyett munkálkodjon. Irányítania kellett a kőszegi járás ügyeit is, amelynek Munkástanácsában helyet foglalt valamennyi városi direktóriumi tag is. A Kőszegi Járási Munkástanács ülései közül egyetlen jegyzőkönyv maradt fenn. Tanúsága szerint Kőszegről dr. Halász József, dr. Bass Rezső, Csery Károly, Csőgör Jenő, Dómján Károly, Gamauf János, Karner Gyula, Kappel József, Kern Mihály, Lakner János, Marovits István, Molnár Lajos, Treppler Antal, Weber Mihály munkástanácsi tagok, Horváth Andor a kőszegi főszolgabíróság vezetője, Németh Lajos járási gazdasági megbízott, a kőszegi járás falvaiból és községeiből pedig Augusztin Antal, Benedek János, Desits István, Eisenstadter Alfréd, Hettyei István, Klein Mihály, Laschober Ferenc, Molnár János, Pápai Ferenc, Popp Ferenc, 77