Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - IRODALOM - Várnai Tamás: Dokumentumok a termelőszövetkezeti mozgalom Hajdú-Bihar megyei történetéhez. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 10. Szerkeszti: Gazdag István. Debrecen, 1977. / 727–730. o.

teremtődtek meg, melyekre megfelelő politikai légkörben, megfelelő módszerekkel és nem utolsósorban jelentős anyagi eszközök latba vetésével építeni lehetett. A szövetkezeti mozgalom történetének nagy fordulatát az 1959/1960-as esztendők jelentették. Az önálló kezdeményezés és az állami irányítás átgondoltabbá, tervszerűbbé vált, s így a szövetkezeti gazdálkodás a földterületek döntő részén uralkodóvá lett. A közismert 3004. rendelet adta lehetőségeket számos szövetkezet megfelelő módon tudta kiaknázni. A sokoldalúság és a perspektivikus fejlesztés igénye tükröződik pl. Debrecen város mezőgazdaságának 3 éves fejlesztési tervében. E terv mindenekelőtt a növénytermesztés és állattenyésztés helyes arányainak kialakítását emeli ki. Felhívja a figyelmet a segédüzemek létesítésének fontosságára. A gazdálkodás új típusának térhódítását jelzik a készletek számba vételére, nyilvántartására, felhasználására irányuló törekvések. Foglalkozik ezenkívül a terv a pénzügyi fegyelem megtartásával, a személyes felelősséggel, a munkaegység értékének növelésével. Nem egyetlen ilyen jellegű szemelvény ez a kötetben, azért emelném ki, mert úgy vélem, hogy tömören foglalja össze a legégetőbb problémákat. A szocialista mezőgazdaság anyagi-technikai bázisának megteremtése érdekében lendületet kapott a gépesítés, a szükséges építkezés, öntözési kezdeményezések stb. E lépések ebben az időszakban sem hoztak mindig máról holnapra eredményeket, de történelmüeg nézve a szocialista mezőgazdaság csak a neki megfelelő termelőeszközökkel hozható létre, márpedig minden bizonnyal igaz az egyik szemelvénynek az a megállapítása, hogy „a behozott gazdasági felszerelések jelentős része nem volt alkalmas mezőgazdasági nagyüzemi munkára". Az említett törekvések nem csekély mértékben állami segítséggel, de sok esetben jelentős helyi kezdeményezéssel valósultak meg. Ezen időszakban tapasztalható a nagyüzemi szemléletmód kibontakozása, a bátrabb, újszerűbb, tudatosabb Önálló kezdeményezés, ha a szövetkezetnek problémája támadt, nem az egyéni gazdálkodás visszasírásában keresik a kivezető utat, mint az a korábbi időszakban gyakran megtörtént. Érdekes ebből a szempontból a hajdúszoboszlói halászati termelőszövetkezet kezdeményezése. A halászattal való foglalkozás jó lehetőséget kínált számukra, a halállomány etetése, szaporítása viszont gondokkal járt. A szoboszlóiak összefogtak az Alkotmány Tsz-szel, így a nehézségeket sikerült legyőzni, nőtt a jövedelem, jól járt az egyesült szövetkezet, nyert a szocialista gazdálkodás. Az anyagi-politikai ösztönzés kérdése érdekes képet mutat. A nádudvari Vörös Csillag Tsz-be látogatók pl. elmondhatták a sok szépet és jót, amit ott láttak, tapasztaltak, csak éppen egy dolog került tilalmazásra: Az ott tapasztalt anyagi ösztönzők elhíresztelése. Ez a „bojkott" persze egyfajta szűklátókörűséget tükrözött, amelyet később fel is oldottak, hiszen bizonyságot nyert, hogy „a politikai munka és az anyagi ösztönzés helyes módszereinek találkozása a legfontosabb feltétel a közös gazdaság felvirágoztatásában." Ezekben az években a szövetkezetek jelentős részében a munkaerő kevés volt. A parasztfiatalság a városokba vándorolt, sok szövetkezetben a munka az idős tagság vállára hárult, egy-egy dolgozóra vagy brigádra túlságosan nagy területhányad esett. Vagy pl. mint a hajdúböszörményi Vörös Csillag vezetőségének véleményéből kitűnik, a szövetkezetek és a velük kapcsolatban álló vállalatok együttműködésében nem volt meg a harmónia. 729