Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: Vincze Sándor: Az iskolareform hatása a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1958–1973. Levéltári füzetek 5. Szolnok, 1978. / 716–719. o.

Vincze Sándor dolgozata nemcsak a téma újszerűsége, fontossága miatt kiemelkedő, hanem széles körű, pedagógiai tapasztalatokon alapuló

1 adatgyűjtése, ok—okozati összefüggésen alapuló, elemző ábrákkal (110), statisztikai táblázatokkal (82), fényképekkel kiegészített, szemléletes, áttekintő és áttekinthető tényfeltárása miatt is. Elemzéseihez a matematikai statisztika módszereit alkalmazta. Ezen megállapításokból következik, hogy feldolgozásának színvonala átlagon felüli. „A szerző kitűnő tájékozottsággal, kellő arányérzékkel tárgyalja korabeli dokumentumok alapján a középiskolára vonatkozó országos közoktatáspolitikai döntéseket, és <* lépésről lépésre » bemutatja, hogyan, mi módon realizálódnak ezek a döntések a megye közegén keresztül az iskolában" — olvashatjuk a kötet előszavában. Forráskritikával, marxista eszmeiségtől, a pedagógus hivatástudatától áthatva, az újszerű tartalomhoz illő új műfajban, a hazai és nemzetközi szakirodalmat szem előtt tartva fejtette ki Vincze Sándor minőségileg új mondanivalóját. „A magas szintű kutatási metodika" és a matematikai statisztika módszerei megóvták a szubjektivizmus veszélyétől. A szerző az iskola oktató-nevelő munkáját elsősorban a „továbbtanulási eredményesség" szempontjából vizsgálta. A tanulmányozott középiskola, alkalmazott vizsgálati módszere következtében, ,,az országos folyamatok konkrét, egyedi tükre" lett. Az iskolareformot, az országos intézkedéseket nem országos vagy területi mutatók alapján vizsgálta, hanem konkrétan, egy intézményben. Az iskola történetének vázlatos bemutatása után a szerző a vizsgált korszak legfontosabb oktatáspolitikai dokumentumait tekintette át: az 1958-as művelődéspolitikai határozatot, az 1961. évi III. tv.-t, az 1965. évi 24. sz. tvr.-t, az 1972. júniusi oktatáspolitikai határozatot, illetve az ezeket megelőző pártkongresszusokat; kiemelve utóbbival kapcsolatban az 1972. szeptember 20 i országos közoktatáspolitikai aktíva állásfoglalását a szakközépiskola képzési céljának módosításáról, a gimnáziumoknak a továbbtanulásra felkészítő feladatáról. Foglalkozott a politechnikai képzés elterjesztésének (5 + l-es képzési rendszer, heti 2 órás gyakorlati foglalkozás) nehézségeivel, a távlati célkitűzésként a kötelező középiskolai oktatás bevezetésének buktatóival, az iskola hármas szerkezetéből (1962-től növényvédőgépész szakközépiskolai osztály, gimnázium, 1964/65-ös tanévtől a közgazdasági szakközépiskolai oktatás beindulása) adódó problémákkal, kiemelve pl. azt, hogy az 1964/65-ös tanévben (mely a vizsgált időszak egyik legnehezebb éve volt) vett részt először minden gimnáziumi tanuló gyakorlati oktatásban (308-an 5 + l-es változatban, 106-an heti 2 órában; 18. p.). Vizsgálta, hogy az egyes oktatáspolitikai dokumentumok hogyan változtatták az iskola szerkezeti felépítését (a növényvédőgépész szakközépiskola megszűnése, a közgazdasági szakközépiskola felfutása, az 1970/71-es tanévtől a biológia szakosított tantervű gimnáziumi osztály belépése stb., mindezt természetesen ok—okozati összefüggésben elemezve), nem hallgatva el azt sem, hogy a tárgyi és személyi feltételek hiánya milyen emberfeletti, sokszor szinte megoldhatatlan feladat elé állította az iskola egész közösségét. Vizsgálódását mindig a megye többi középiskolájának, a megyei helyzetnek is szem előtt tartásával végezte. A dolgozat többi szerkezeti egysége (Az iskolai nevelő-oktató tevékenység feltételeinek változása, Az iskola hatékonyságának néhány kérdése, A felsőoktatásra .felkészítés 718