Levéltári Szemle, 29. (1979)
Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Lekli Béla: A lenini levéltári dekrétum / 5–9. o.
10. A Levéltárügyi Főigazgatóságra és az alája rendelt területi igazgatóságokra vonatkozó rendelkezés pótlólag jelenik meg. 11. A jelen rendelet kihirdetésétől kezdve az oroszországi levéltárügy szervezetére vonatkozó valamennyi eddig kiadott rendelet és határozat hatályát veszti. 12. 1918. június 1-től kezdve a különböző hatóságokon belül működő levéltárak fenntartására nyitott hitelek átmennek a Népművelési Népbiztosság rendelkezésébe, a Levél tárügyi Főigazgatóság szükségleteinek fedezésére. A Népbiztosok Tanácsának Elnöke: V. I. Uljanov (Lenin). A Népbiztosok Tanácsának Ügyvezetője: V. L. Boncs-Brujevics. A Tanács Titkára: N. P. Gorbunov. A dekrétum jogszabályba foglalja az oroszországi levéltárügy bizonyos területén a levéltárak és levéltári anyag államosítását, központosítását és koncentrálását. a) A dekrétum a központi kormányzati hatóságok levéltárainak és levéltári anyagának államosítását rendelte el. Ezeknél a szerveknél képződnek a legfontosabb levéltári iratok. Eddig az egyes központi kormányszervek — a korábbi magyar levél tárügyhöz hasonlóan, „a feudális széttagoltságra" jellemző módon — saját tulajdonukban őrizték irataikat és dokumentumaikat. Ettől kezdve ezek az iratok egységes tulajdont, Állami Levéltári Fondot alkotnak. Az Állami Levéltári Fondnak e jogszabály alapján tehát még komoly tárgyi korlátai vannak: csupán a központi kormányzati szervek iratait tartalmazza. Megállapítja a jogszabály az Állami Levéltári Fond időbeli határait is: a kormányzati szervek 1917. október 25-ével lezárt valamennyi irata és levelezése azonnal, az október 25-e után keletkezett és lezárt iratok pedig „meghatárózott idő letelte után" kerülnek az Állami Levéltári Fondba. Külön kell meghatározni - az adott kormányzati szervvel egyetértésben - az 1917. október 25-e előtti, de a „folyó ügyvitel számára fontos", valamint azoknak az október 25 -e után termelt iratoknak az évkorét is, amelyek „meghatározott időtartamig a hatóságnál maradnak". Magától értetődik, hogy ha megszűnt az egyes kormányzati szerveknek a tulajdonjoga levéltáraik és levéltári, illetve irattári anyaguk felett, akkor ahhoz sincs joguk, hogy egyedül döntsenek affelől, hogy az iratok melyik része történelmileg értékes és érdemes a megőrzésre. Ezért a jogszabály leszögezi, hogy „a Levéltári Főigazgatóság írásbeli engedélye nélkül nincs joguk megsemmisíteni semmiféle ügyiratot, levelezést, vagy egyes iratot sem". Az Állami Levéltári Fond időbeli korlátaira, valamint a selejtezésre vonatkozó általános megállapítások tehát további konkrét szabályozásra várnak. b) A levéltári anyag védelmének — a levéltárak és a levéltári anyag államosítása mellett - másik döntően fontos eszköze az egységes centralizált levéltári szervezet megteremtése. Ezért a jogszabály e kérdésnek is több pontot szentel. A centralizálás legfőbb szerve a Levél tárügyi Főigazgatóság. „Az Állami Levéltári Fond irányítója a Levéltárügyi Főigazgatóság. A Levéltárügyi Főigazgatóság a Népművelési Népbiztossághoz tartozik és azon belül önálló egységet képez. A Levéltárügyi Főigazgatóság vezetőjét a Népművelési Népbiztos előterjesztése alapján a Központi Kormány 6
