Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - FIGYELŐ - Körmendy Lajos: Proveniencia, pertinencia, nemzetközi levéltári jogviták / 671–683. o.

ez azokban az esetekben, amikor a volt megszálló vagy uralkodó idegen hatalom uralmának kezdete előtt keletkezett, akkor már létező, sőt már lezárt levéltárakat szállított el, és a függetlenné vált ország ezeket az iratokat követeli. A követelő ország (terület) és az iratok között ugyanis szoros kapcsolat mutatható ki, ellentétben a másik féllel. Sokkal nehezebben alkalmazható a fenti elv, ha az áthelyezés nem jogi vagy politikai, hanem például adminisztratív okok miatt történt. Különösen bonyolult a helyzet, ha az áthelyezett levéltár továbbél, növekszik, vagy ha az iratokat beolvasztották más fondokba. Ugyancsak nehéz a helyzet, ha a terület és az iratképző szerv között nem mutatható ki reális és szoros kapcsolat (így senki sem követelheti más országok követségének iratait, nehéz visszakérni családi levéltárakat, vagy ha az adott terület korabeli lakossága elvándorolt). Végül ide tartoznak azok az esetek is, ahol az iratok mindkét (vagy esetleg több) ország kulturális vagyonába hasonló súllyal beletartoznak. 3. A pertinencia elve az iratok tartalmából, vonatkozásából indul ki, és nemzetközi jogviták esetén ezen elv szerint azt illeti az iratanyag, akire vonatkozik. Ez a felfogás, melynek — más területen és vonatkozásban — annyi levéltár esett áldozatul (például a német levéltárak), már a kezdetektől fogva erős ellenzést váltott ki levéltárosi körökben. Nem is csoda, hiszen ez az elv nem veszi figyelembe a fondok szerves felépítését, kialakulását (ha valamilyen irat valakire vonatkozik, ez még nem predesztinálja az illetőt a tulajdonjogra), és összeegyeztethetetlen a fondok tiszteletével. Ennek ellenére tovább élt, és két jól elkülöníthető válfaja jött létre. A területi pertinencia kimondja, hogy minden iratot azon a területen kell őrizni, amelyre vonatkozik. Alkalmazása, mondani sem kell, meglehetősen nehézkes, mert gyakorta elég nehéz eldönteni, hogy egy irat vagy egy irategyüttes kire vonatkozik - jobban. A történelem tragikomikus példázatot is produkált: 1816-ban a Szard királyság és a Svájci Konföderáció közötti határokat megállapító turini szerződés szigorúan előírta a vonatkozó iratok megosztását. Ennek megfelelően egyes iratokat ollóval vágtak szét, mert mindkét félre vonatkozott.

3 A funkcionális pertinencia viszonylag újabb fogalom, csak néhány éve tűnt fel a nemzetközi tanácskozásokon. Tulajdonképpen a territoriális pertinencia fogalomkörébe tartozik, de kizárólag élő irattárakra vonatkozik. Ugyanis, ha egy terület gazdát cserél, hatalomváltozás történik, az új államnak, illetve a területnek szüksége van a közigazgatáshoz, jogbiztosításhoz, gazdasági élethez stb. nélkülözhetetlen iratokra. Mivel a régi adminisztratív határok általában nem egyeznek az új államhatárokkal, a fondok megbontása gyakran elkerülhetetlen. A levéltárosok nagy része mégis elfogadja az ilyen iratátadásokat, mert ezek egy adott területen való normális élet folytatását teszik lehetővé. A. A kulturális vagyon fogalma szorosan kapcsolódik a fentebb tárgyalt alapelvekhez. Az ENSZ 1960-ban hozott 1514. sz. (XV) határozata kimondja: „Minden nép, még akkor is, ha történelmének egy bizonyos időszakában politikailag nem volt független, rendelkezik a létezéséhez tartozó nemzeti szuverenitás sajátosságaival, olyan jogosultsággal- és sajátosságokkal, melyek csak ennek a népnek a pusztulásával tűnhetnek el."

4 ,,Minden nemzeti közösségnek joga és kötelessége, hogy vállalja identitását úgy, ahogy az történelme során kialakult. Az emberi szolidaritás megköveteli, hogy a nemzeti közösségek kölcsönösen segítsék egymást a történelmi igazság és kontinuitás keresésében."

5 A népek, 673