Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Bariska István: A Tanácsköztársaság iratai és helyi szervezetei Kőszegen / 65–79. o.

Erre a határozott, önkritikus helyzetfelmérésre tulajdonképpen egy meghiúsult ellenforradalmi kísérlet leverése után került sor. Úgy tűnik, az Intéző Bizottság már csak akkor jutott komoly szerephez, amikor a Tanácsköztársaság kőszegi testületein, intézményein, sőt magán a Szocialista Párton belül is egyfajta bomlási folyamat indult meg. Csőgör Jenő, a párt kőszegi elnöke jellemezte jól a helyzetet a Munkástanács 1919. június 3-i ülésén, mondván: „ . . . sok az önző szocialista, ki csak addig vallja magát annak, míg érdekei kielégítve nincsenek."

1 Az Intéző Bizottság ennek ellenére sem lehetett teljesen passzív választmány a proletárdiktatúra első hónapjaiban sem. 1919. április 24-én az Intéző Bizottság javaslatára függesztették fel állásából a kőszegi polgármestert, Jarnbrits Lajost, akiről kiderült, hogy titokban entente zászlókat csináltatott. Jarnbrits 1915—1933 között volt Kőszegen polgármester, kivéve 1919. ápr. 23—aug. 7. közti időszakot. Ezt az érdekes részletet a fennmaradt polgármesteri iktató is megőrizte. Az április 23-án bevezetett iktatmányokra, három rovatot átlósan keresztezve a következő szöveget jegyezték be a Tanácsköztársaság leverése után: „1919. április 23-án Jarnbrits Lajos polgármester távozott hivatalából, mert a vörösök eltávolították ellenforradalmi ténykedése miatt."* Ugyanezen az ülésen, ahol Jarnbrits felfüggesztését bejelentették, a Munkástanács a pártelnökségnek adta át a jogot, hogy megszervezze a kőszegi gyári őrseget, azzal a kikötéssel azonban, hogy az intézkedési jogot a Direktórium magának fenntartja.

9 Hogy a Direktórium tevékenységére vonatkozóan hosszú ideig semmi adatot nem találunk, annak tehát az lehet az egyik magyarázata, hogy a hatáskörök tisztázatlanok maradtak. A Direktórium (Intéző Bizottság) testületi munkájának bizonyos mértékű háttérbe szorulásával szükségképpen nőtt az első hónapokban a Munkástanács szerepe. Sokrétű, talán túlméretezett munkavállalás jellemezte. Úgyszólván minden ügyet a testület elé tártak, s a határozathozatalt mindig hosszabb rövidebb vita előzte meg. Először heti egy alkalommal tervezték a testület összehívását, a sürgős teendők, mindenekelőtt azonban a Direktórium szerepének a részleges átvállalása arra kényszerítette az elnököt, hogy hetente több ülést tartsanak. Ezekben az ülésjegyzőkönyvekben találja meg a kutató az április 9-i tanácsválasztás eredményét, a Direktórium megválasztását, az oly súlyos lakáshelyzetben hozott határozatokat, az üzletek leltározására, a közellátás és közélelmezés átfogó rendezésére, a személyi- és káderügyekben hozott döntésekre, az ügyosztályok felállítására, a Munkástanács által kiküldött alkalmi és állandó szakbizottságokra vonatkozó adatokat. Ezek a források foglalkoznak az osztrák csereüzlet megszervezésével, a helyi sajtó ügyével, az iskola és művelődésüggyel, a belpolitikai helyzet értékelésével, a Gau-hoz való csatlakozás kérdésével, az ellenforradalmi megmozdulások leverésével, a munkásszázad felállításával és a dezorganizációs folyamat őszinte belső kritikájával is. Ezeknek az ügyeknek egy részét 1919. júniusában azután az Intéző Bizottság hatáskörébe utalták, ám a korszakkal foglalkozó történészek, kutatók számára addig is a Munkástanács üléseinek jegyzőkönyvei a legfontosabb források. Ez természetesen következik a fent jellemzett körülményekből. Az ötödik s egyben utolsó csoportba sorolt rendőrhatósági kihallgatási jegyzőkönyvek a Kőszegi Járásbíróság szórvány anyagát képezik. Természetesen megtartottuk a fond 68