Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Bánki-Horváth Mihályné: A levéltár és a levéltáros munkakörének alakulása Kiskunfélegyházán / 557–563. o.

1925-ben megszüntették a levéltárnoki állást, helyét a kiadó irattárnok töltötte be, aki csak felügyeletet gyakorolt a levéltárra. Az 1929. évi XI. te. a közhatóságok hivatalos iratait tartalmazó irattárakat és levéltárakat a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főfelügyelete alá helyezte, s felhatalmazta a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy az anyag „biztos elhelyezéséről, tudományos szempontból való rendezéséről, szakszerű kezeléséről, nyilvántartáséról és a tudományos kutatás lehetővé tételérőt' gondoskodjék. Ez a felügyelet a gyakorlatban nem valósult meg. A város újabb levéltárnokot nem nevezett ki, így a tudományos rendezés szóba sem kerülhetett. 1936-tól, bár levéltárnok nem volt, a tudományos kutatást megengedték.

20 Ezekből az évekből két kutatóról van tudomásunk. Dr. Mezősi Károly egyetemi magántanár, a helyi Tanítóképző Intézet igazgatója és dr. Takács Béla tanítóképző intézeti tanár keresett adatokat a város történetéről és Petrovics Istvánról. Kutatásaik eredménye nyomtatásban is megjelent. Nagyobb szabású kutatómunka azonban nem bontakozhatott ki, hiszen a levéltáros hiánya az iratok feltalálását nagymértékben korlátozta. A légitámadások veszélye miatt 1943-ban az egész levéltári anyagot a múzeum — volt kiskun kapitánysági börtön — pincéjébe menekítették. Az átszállítást Páll Kálmán múzeumőr irányította. A felszabadulás után, 1945-ben elsőnek az Országos Levéltár kérdőíve hívta fel a figyelmet a levéltárra. A kérdőívre adott válaszokból tudjuk, hogy a levéltárnoki munkakört Vass Mihály kiadó irattárnok látta el. A levéltárat és az irattárat együtt kezelték, levéltári szabályzat nem volt. A kutatás a körülmények miatt szünetelt, ugyanis a régi, 1910 előtti iratok visszaszállítása csak 1949. március 14-én fejeződött be. A szállítások eredményeként az 1744—1910-ig tartó időszak iratai teljesen összekeveredtek. Páll Kálmán szerint a rendezés legalább két ember 10 hónapi munkáját igényelte volna.

21 A rendkívüli figyelmet kívánó feladatra senki nem jelentkezett, a múzeumőr is csupán az irányítást vállalta, így a rendezés elmaradt. Az 1947. évi XXI. te. 40. § szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter a levéltárak országos főfelügyelője útján felügyeletet gyakorolt a vármegyei, törvényhatósági jogú városi, a megyei városi és a községi levéltárak felett. A főfelügyelő megakadályozta a rendezetlen iratok selejtezését. Egyéb eredményt, mivel a levéltárak személyi és dologi ügyei továbbra is a levéltárat fenntartók, illetve a belügyminisztérium hatáskörébe tartoztak, nem tudott elérni. A város továbbra sem nevezett ki levéltárost, előrelépés tehát nem történt. Döntő változást a magyar levéltárügyben a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 29. számú törvényerejű rendelete hozott. A levéltárakat egységes szervezetbe fogta össze, és létrehozta a Levéltárak Országos Tanácsát, mint a levéltárügy központi irányítására hivatott szervet. Megteremtette a közlevéltárak hálózatát. Városoknál — így Félegyházán is — az Oktatási Csoport foglalkozott a levéltár ügyeivel, de személyi, dologi, elhelyezési és költségvetési kérdésekben a Levéltárak Országos Központjától függött. 1951. január 1-én megalakult a Bács-Kiskun megyei Közlevéltár, melynek illetékességi köre a fenti rendelet értelmében kiterjedt a Kiskunfélegyházán található levéltári anyagra is. Mivel a levéltári iratok kezeléséről továbbra is a városnak kellett gondoskodni, az intézkedés azonnali javulást nem eredményezett. 561