Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Vadász Géza: Fejér vármegye nemességi iratainak gyűjteménye / 523–540. o.

ipa minden szavában vömnek nevezte, s a Vő nevezet onnan ragadott rá, és a lakosok is ezen szólításhoz szoktak. A sárkeresztúri magyarázat szerint a Vő vezetéknév attól a pásztorembertől származott, aki nemes Szünyeghy István öreganyját, néhai nemes Szuny eghynét elvette, amikor is nemes Szünyeghy Ferenc kisgyermek lévén, a Vő név alatt nevelődött (885.). A vallomások egyöntetű véleménye szerint legtöbb esetben a bábák, keresztapák és keresztanyák gondatlansága okozta a nevek megváltozását, mivel hibásan mondták be a megkeresztelendő gyermek nevét a plébánosnak, a lelkész pedig eszerint írta be a matriculába. De volt rá eset, hogy az oskolamester közreműködése vezetett a név átalakulására: a csóri Halgancz Jánost másként Szabó Jánosnak is nevezték, „mely nevezet onnét származott, hogy két Halgancz-famíliának is György nevű fia lévén, az oskolamester különbség okáért az egyiket Szabó Halgancz Györgynek nevezte, mivel ennek édesatyja szabómester volt" (621.). Végül a nevek metamorfózisának egy sajátságos okára mutat rá az 1785-ös inquisitio, mely szerint néhai Petrás Pál gyermekeinek az anyakönyvbe való beirattatásába valami hiba esett, mivel „az akkori plébános nagyon bor iszák volt" (700.). Az iratok változatos lelőhelyének megfelelően igen sokoldalú azok forrásértéke is. Művészettörténészek számára jelentékeny Pösteni Mihály váli plébános jelentése 1733-ból, mely szerint a baracskai puszta temploma 1728-ban még olyan állapotban volt, hogy egyedül csak födél kellett rá. Viszont: „Mostanában ott lakos nemes uraiméktól annyira elrontatott, s köve elhordatott, hogy egyedül a tornya áll fönn és a sanctuariumnak (szentély) mintegy 1 ölnyi fala." (727.) Igen korai állapota rekonstruálható a pécsi székesegyháznak azon pecsét alapján, amelyet Pécs városa 1714-ben használt, de amely jóval korábban keletkezett. A gyönyörű, épen maradt pecséten a székesegyház képe tisztán és élesen kivehető. (Nobilitaria in genere fasciculusban.) Rajta kívül említésre méltók még a következő pecsétek: 1. Botian városa 1651-ből való pecsétje (1806-ban Falu Bottyán a neve, ma: Szabadbattyán)(8.). 2. Magyar szabócéh pecsétje, 1839. (17.) 3. 1815-os céhpecsét Dobozi kádár és szőrütők felirattal (207.). 4. A cecei nemesek pecsétje, 1814. (479.) 5. Fejér Vármegye Levéltára szép, épen maradt vörös viasz pecsétje (622.). 6. A Szűts család iratai között fellelhető 1805-ös iraton egyszerre kétféle pecsétet használt Cece község: a) Cece helység pecsétje feliratút, amelyen két szál búza és mezőgazdasági eszközök stilizált rajza látható, és b) Cecei nemesek pecsétje, amely kardot tartó oroszlánt ábrázolt. (891.) 7. Polgárdi helység ,,nemesi közönség pecsétje", 1836. (836.) Az utóbbi adatok arra utalnak, hogy a nemesek bizonyos nemesi (curialis) helyeken sajátos szervezettel rendelkeztek, amelyet irataink alapján rekonstruálni lehet. A Kovács família iratai szerint (479.) 1814-ben Cecén a nemesek hadnagya vagy első bírája szedte a taxát, adta ki a nemességről szóló igazoló iratokat. Vele működött együtt a három nemes esküdt és a nemesség nótáriusa, aki szintén nemes ember. A hadnagy keze alatt szolgált a tizedes. A nemesi helységnek ez a szervezete, elöljárósága saját pecsétjével élt, és 527