Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.

200 bécsi öl kemény fa kivágását és eladását azóta is minden évben engedélyezte. Emellett egyes családtagok — zárgondnoki utalvány bemutatása nélkül — építésre alkalmas fát „ . . .tetszésük szerint, minden arány és mérsékleten túl vágatván . . . "

23 óriási károkat okoztak. A jelentésből megtudjuk azt is, hogy az 1846-1851 közötti erdei kihágásokról — az erdőmester hanyagsága miatt — nem készült pontos és valós jegyzék, ráadásul még a kimutatott károkért járó büntetéspénzből semmi sem folyt be a család közös pénztárába.

24 Máriássy Tiborc előterjesztésében rámutatott, hogy az erdők leromlásához hozzájárult az a tény is, hogy a Poracson 1846-ban és Csépánfalván 1849-ben pusztított tűzvész károsultjainak kiutalt fa elszállításakor — a felületes ellenőrzés miatt — nagy károkat okozó erdei lopások történtek. Nagymértékben elősegítették az erdőpusztulást Máriássy Eduárd visszaélései is, aki szénégetés céljára - a család és a zárgondnok tudta nélkül — nagy mennyiségű fát vásárolt meg, majd ezt bizonyos mennyiségű szén szolgáltatásának kötelezettsége mellett átadta a környéken működő szénégetőknek.

25 Ráadásul a szénégetők — látva a laza ellenőrzést — „ . . . ön érdekükben vágattak amennyit akartak, a nélkül hogy vagy az Erdőmester, vagy a hajdúk . . . "

26 ezt megakadályozták volna. Ennek egyenes következménye lett, hogy a szénégetést végző „ . . . bevándorlóit zsidók és bérlők . . . nem csak mindennapi házi szükségleteiket fával ellátták, de még kereskedésre is . . . szent és mészszet égetvén évenként anélkül . . . "

21

, hogy erre a célra fát vásároltak volna. Ezt az állítását Máriássy Tiborc konkrét példával is megerősíti: ,,Steinhaus bérlő"-t említi, aki 1851-ben „ ... 23 kemence mészszet kiégetett és eladott a nélkül, hogy tsak egy darab fát is vett volna . . . ".

25 Az űj zárgondnok végezetül leszögezte, hogy az erdők helyzetének ilyetén való alakulásához jelentősen hozzájárultak a volt erdőmester, Molnár Dániel visszaélései, aki hivatalos állását személyes haszonszerzésre használta fel. Máriássy Tiborc emellett önkritikusan ismét rámutatott, hogy ebben nagyban hibás a család is, mert,,. . . Molnárt könyelmés engedékenységével, s alávaló példájával bátorította és biztatta".

29 A jelentés előterjesztése után Máriássy Tiborc az erdőkre vonatkozó új „kezelési rendszer" kidolgozását és jóváhagyását indítványozta, és ugyanakkor olyan intézkedések elfogadására szólította fel a családülést, melyek a családi erdők további pusztulásának megakadályozását hatósági közbenjárás nélkül is biztosítják. Enélkül ugyanis félő volt, hogy az erdő kezelésére vonatkozóan a családtagokra nézve az eddigieknél előnytelenebb zárgondnoki utasítást léptet életbe az illetékes megyei hatóság.

30 A családülés Máriássy Tiborc jelentését és javaslatát elfogadva határozatot hozott az - általunk csak részleteiben ismert - 1838 óta érvényben levő zárgondnoki utasítás kiegészítéséről és pontosításáról. Az említett utasítás egyik pontja a családtagok részére ingyen biztosított, a saját tulajdonukban levő lakó- és gazdasági épületek építéséhez és javításához szükséges fa kiadásáról intézkedett. A családülés megállapította, hogy a rendelkezésnek ezen pontja számtalan visszaélésre adott alkalmat. Ezért úgy határoztak, hogy minden családtagnak, aki vagy új épületet kíván építtetni, vagy a már meglevőket javítani szándékozik, „ . ., curialis belső telki épületekre felhasználandó . . . "

31 fa mennyiségét a zárgondnoknak 505