Levéltári Szemle, 29. (1979)
Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.
Tilcsik György A KÖZÉPBIRTOKOS MÁRIÁSSY CSALÁD BIRTOKIGAZGATÁSA ÉS ERDÖKEZELÉSE 1841-1863 Közismert tény, hogy a magyar történettudomány már 1945 előtt is, de különösen a felszabadulás után több tanulmány és monográfia keretein belül foglalkozott különböző nagybirtokos uradalmak 19. századi történetével. Ezekben a munkákban természetesen különös súlyt kapott a még feudális, majd kapitalista gazdasági-társadalmi viszonyok között működő nagybirtok gazdálkodási módszereinek vizsgálata és ezek összehasonlítása. A fenti munkák segítségével nyerhettünk csak teljes és valós képet a magyar mezőgazdaság adott korban bekövetkezett fejlődéséről, kapitalizálódásáról, a tőkés gazdálkodási rendszerek és módszerek térhódításáról, valamint a nagybirtokos osztály egyes képviselőinek az új viszonyokhoz való alkalmazkodásáról. Mindezek mellett azonban teljesen perifériára szorult a középbirtok kapitalizálódási folyamatának elemzése, olyannyira, hogy - noha egyes összefoglaló szintézisek, kézikönyvek és átfogó jellegű tanulmánykötetek érintőlegesen és éppen ezért felszínesen foglalkoznak ugyan ezzel a kérdéssel — jelenlegi ismereteink szerint még nem került sor egyetlen középbirtokos uradalom történetének fenti szempontok szerinti vizsgálatára. (Nem számítva T. Mérey Klára még 1966-ban megjelent kitűnő publikációját 1 , mely egy Somogy megyei középbirtokos uradalom gazdasági életébe enged bepillantást egy végrendelet mintaszerű elemzésével.) Dolgozatunkban megkíséreljük, hogy egy középbirtokos család, a Máriássyak márkus- és batizfalvi uradalmához tartozó és korszakunkban a család közös kezelésében tartott, így a család közös jövedelmeinek alapját jelentő erdőterület kezelését és általában a család által alkalmazott birtokigazgatás rendszerét vizsgálat tárgyává tegyük az 1840-es és 1860-as évek között. Az egész uradalmi gazdálkodás általunk követett — tehát nem az általában szokásos úrbéri és allodiális szántógazdálkodásra és állattenyésztésre, hanem — az erdőgazdálkodásra irányuló vizsgálatát elsősorban az a tény indokolja, hogy a birtokigazgatás szempontjából alapvetően fontos, és korszakunkban szinte hiánytalanul rendelkezésre álló családülési jegyzőkönyvek csaknem kizárólag az adott időszakban a család osztatlan tulajdonát képező erdőterület kezelésével és hasznosításával kapcsolatos adatokat tartalmaznak. Alábbi munkánk forrásbázisának túlnyomóan levéltári jellege miatt eddigi kutatásaink és ismereteink több helyen hézagosnak mondhatók, és így további korrekcióra, pontosításra szorulnak. Ezekre a pontokra minden esetben felhívjuk a figyelmet,jelezve, hogy pótlásukat feltétlenül szükségesnek érezzük, és későbbi feladatunknak tartjuk. 2 499
