Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Székely Vera: Az archontológia művelésének kérdései / 489–497. o.

Az utolsó, tiszticímtárt is tartalmazó munka Ember Győző: A m. kir. Helytartótanács ügyintézésének története 1724—1848 c, 1940-ben megjelent könyve volt. Rendelkezésre állt még a Magyarország Tiszti Cím- és Névtára sorozat, amelynek az archontológia szempontjából többek között az a szépséghibája is van, hogy a dualizmus első két évtizedében nem jelent meg, illetve húsz év alatt csak négy kötet került kiadásra. Történelmünknek ez a szakasza az államigazgatásban is korszakváltást jelent, mert a polgári állam végleges berendezkedése Magyarországon — bár ez a folyamat már korábban megindult — az 1867 utáni években zajlott le. Az államapparátus rekonstruálása, amely átmeneti időszakokban különösen fontos és érdekes, ilyen módon csak levéltári kutatásokkal látszott megoldhatónak. A kutatást a Miniszterelnökség levéltárában kezdtem meg, s elég nehézkesen és lassan haladtam előre. A munka már jó egy éve folyt, amikor egy olyan nyomtatott forrásanyagra bukkantunk, amely teljesen más irányba terelte a kutatást. A Megbővített Közhasznú Nemzeti vagy Hazai Kalendáriumra, amely először a Károlyi-Trattner cég, majd Bucsánszky Alajos kiadásában jelent meg Pesten egy évszázadon át, 1815-től 1916-ig. A Kalendárium sok egyéb adat mellett már 1867-től közli a legfelső államigazgatás és a közép- és alsófokú közigazgatás szervezeti és személyi adatait. A kiegyezést követő évek államapparátusának a Kalendárium valóban teljes adattára. Nem ismerünk más egykorú nyomtatott forrást, sem későbbi évekből származó feldolgozást, amelynek alapján az új államszervezet képe akár csak megközelíthető részletességgel is kibontható lenne. Emellett lehetőséget nyújt az 1861-ben visszaállított dicasteriumok, a Helytartótanács és a Kancellária, valamint az 1867-ben kinevezett minisztérium személyi kontinuitásának vizsgálatára. A személyi folytonosság e sokfelé vezető szálai nem érdektelenek sem az államigazgatás, sem a társadalomtörténet szempontjából. A Kalendárium anyagának felmérése után az eredeti célkitűzés egy hiánypótló tiszti cím- és névtár összeállítása volt az 1867—1885 közötti időszak központi államapparátusának, a tíz minisztériumnak és a minisztériumi szinten levő Legfőbb Állami Számvevőszéknek tisztségviselőiről. A későbbiek során ez a koncepció olyanformán módosult, hogy a dualizmus 50 esztendejéről készítendő tiszticímtár csak a központi államigazgatás fogalmazói karára korlátozódjék, míg a segédhivatalok és a számvevőségek tisztviselőiről — elsősorban terjedelmi okokból — csak összefoglaló létszámadatokat kell közölni. Ebben az utolsó változatban készült el a Miniszterelnökség és négy minisztérium, A király személye körüli, a Honvédelmi, a Belügy- és a Pénzügyminisztérium tiszticímtára 1867—1918-ig, összesen 15 ív terjedelemben. Köszönet illeti a hivatalvezetést és az archontológiával foglalkozó dolgozók eddigi és jelenlegi főnökeit azért a támogatásért, amit ehhez a munkához mindenkor nyújtottak. Az Országos Levéltárnak azonban ezen túlmenően is vannak érdemei az archontológja feltámasztásában. Valamennyi eddig megjelent publikáció az Országos Levéltár munkatársainak tollából vagy az Országos Levéltár támogatásával került kiadásra, így Kállay István 1972-ben megjelent A székesfehérvári városi kormányzat szervei és személyei 1688-1790 c. tanulmányában Székesfehérvár tisztségviselőinek teljes tiszticímtárát állította össze, továbbá Benda Kálmán: A királyi Magyarország tiszticímtára 1607—1608, 496