Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Székely Vera: Az archontológia művelésének kérdései / 489–497. o.

(főosztályok, ügyosztályok, segédhivatalok) csak azonos szerkezetben (szervezeti, idővagy a hivatali rangokon belüli időrendben) állíthatók össze, és ugyanez vonatkozik egy korszak teljes feldolgozására, az államigazgatás és a középfokú közigazgatás archontológiai rekonstruálására is. Azt hiszem, hogy ez olyannyira magától értetődik, hogy nem szükséges bővebben indokolni. Az egységes szerkesztés elvéhez kapcsolódik a másik kérdés is. Nevezetesen az, hogy menet közben vagy utólag nem lehet megváltoztatni egy tiszticímtár szerkezeti felépítését. Jómagam megkíséreltem ugyan, az eredmény azonban olyan siralmas volt, hogy a Belügyminisztérium dualizmus kori tiszticímtárának 120 oldal anyagában a harmadik átdolgozás után 60 hibát találtam. Átlag minden második oldalon volt egy elírt név vagy évszám, tévesen megállapított hivatali rang vagy beosztás. Nem tartozik szigorúan a szerkesztéshez, de fontos módszertani kérdés a történeti tiszticímtárak egységes terminológiájának kialakítása. A forrásokban a rangok és a címek a 19. század közepéig kizárólag latin nyelven, majd archaikus és fokozatosan változó meghatározásokkal szerepelnek. E kategóriák megállapításánál a manapság is használatos egységes formák alkalmazása sokkal célszerűbb, mint az a változó szóhasználat, amely hol titoknoknak, hol titkárnak vagy éppen miniszteri titkárnak nevez meg egyazon rangfokozatot. Minden ismeretanyagot közlő munkának és kézikönyvnek, így a tiszticímtáraknak is lényeges kiegészítője az apparátus, a névmutatók és a táblázatok. Az általános gyakorlat a tiszticímtáraknál is az alfabetikus névmutató, de készülhet olyan összesített mutató is, amely személyenként tünteti fel az államigazgatás különböző hivatalaiban eltöltött teljes szolgálati időt, vagy olyan, amelyik az államapparátus különböző hivatalaiban, valamennyi rangfokozatban eltöltött éveket a nevek alfabetikus rendjében közli. A táblázatok közül most csak a létszámösszesítésekről szólnék. A létsTámtáblázatok — amelyek hivataltörténeti adalékok is lehetnek — összeállíthatók a teljes hivatali apparátusról vagy annak egyes részlegeiről, a fogalmazói karról, a segédhivatalokról és a számvevőségekről. Készíthetők létszámkimutatások a tisztségviselők egyes csoportjairól, a tanácsosokról, a fogalmazókról, segédhivatali igazgatókról, iroda- vagy számvevőségi tisztekről. A módszertani kérdések közül még a tiszticímtárak ortográfiájáról szeretnék említést tenni. A családnevek írásmódja az archontológia egyik igen lényeges eleme, mert az ortográfiai pontatlanság számos tévedés forrásává válhat. Lehet, hogy a feudális korszak kutatói kétkedve fogadják azt a megállapítást, hogy a XIX. század végéig nem beszélhetünk a nevek kialakult írásmódjáról, és hogy kb. 25%-ban különböző változatokban fordulnak elő. Még a századforduló éveiben is a c — ez, c — k, c — tz, eh — cs, s — sz, ts — cs, i — y használatában következetes ortográfiával nem találkozunk, illetve csak akkor, ha egy nevet nem lehetett két- vagy többféleképpen írni. A forrásként használt sematizmusokban sok a sajtóhiba és a gondatlan szerkesztésből származó elírás. Az egymást követő évfolyamokban, de sokszor ugyanazon kötet névtári részében és mutatójában különböző módon szedték ugyanazt a nevet. 494