Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

Rákos István (Szőreg története újjátelepülésétől 1848-ig) önálló levéltári búvárlattal már sok újat tud hozni. Szőreg szerb lakóinak eredetéről ő is azt vallja, hogy Arzenije Carnojevic ipeki pátriárkával 1690-ben jöttek erre a tájra. Egyetlen név, a török eredetű Mendebaba kelti az aggályt: nem korábbiak-e a szőregi szerbek? Vajon, nem az 1640 körül már ezen a tájon élt, török telepítette, részben elszerbesedett törökökből álló szerbek ivadékai-e? (Vö. Borovszky Samu: Egy alaj bég telepítései. Bp. 1901. 8.) Nagyon sajnálom, hogy azt a nagyon fontos kérdést, vajon a szőregiek ősei, az újratelepítés első jövevényei honnan kerültek ide, Rákos pár mondattal és a jegyzetben egy sor megye fölsorolásával megoldottnak tekintette (96). Elengedhetetlen lett volna a katolikus anyakönyvet e szempontból részletesen földolgozni, úgy, amint ezt a. Szeged népe 2. és 3. kötetében már Kálmány Lajos, majd Kiskundorozsma történetében Sztriha Kálmán, Kübekházáéban Juhász Kálmán megtette. Ilyesmit várhatott Ferenczi Imre is, amikor nyilván látatlanban hivatkozott Rákos ilyen jellegű eredményeire (253), de amit ott ígér (hogy ti. a törzsökös családok, mint pl. a Hegyköziek, eredetéről Rákos tanulmányában „írásos bizonyíték olvasható"), azt hiába keressük Rákos dolgozatában. Pedig a településtörténeti, ún. migrációs tanulságokon kívül ez mint olvasmány is fölöttébb érdekelte volna a mai szőregieket: ki-ki örömmel fedezte volna föl köztük őseit, s állapíthatta volna meg, mikor bukkant föl először családjának neve a községben. Némileg pótolja ezt Bálint Sándor (A szögedinemzet. Szeged, [1977.] 1976. 227.). Mellőzi Rákos Reiznernek azt az állítását, hogy Szőreget először 1712-ben száz — majd 1786-ban újabb 80 — szegedi család szállta meg: a családok nevei — úgymond Reizner — a szegedi vezetéknevekkel teljesen azonosak (Szeged és Délmagyarország 1895. 11—12.). Szentkláray szerint pedig (a Rákos idézte művének 261. lapján írja) Szőreg 1743-ban települt újra. Rákos maga 1735-re teszi a falu újratelepülését. Ez a három különféle dátum alaposabb vizsgálatot igényelt volna: Rákosnak Reizner és Szentkláray adatait cáfolnia kellett volna, hogy a magáét bizonyítsa. Ehhez is Össze kellett volna vetnie az első anyakönyvek névanyagát a szegedivel, közelebbről az alsóvárosival, s ha nem igazolhatja Reizner állítását, ellenérveit kellett volna előadnia. De elhallgatni Reizner és Szentkláray eltérő adatait: tudománytalan. Kár az is, hogy Rákos érdekes adatokat a jegyzetekbe dugott el. így pl. az uradalmi épületek 1828-i jegyzékét; a templomépítést; a szemtermelés hozadékát (a mag csak három-, legföljebb négyszeresét hozta meg); az ipar első nyomait (olajsutu, kerékgyártók); az első kocsmát és mészárszéket; a bérlők névsorát; a dohánytermesztés gyér adatait. Csak a séma mondatja a szerzővel, hogy a jobbágytársadalom széttagolódása (ún. differenciálódása) egyrészt ,,vékony" gazdagparaszti réteget, másrészt tömeges zsellérséget hozott létre. Valójában a közölt statisztikából nem lehet következtetni a meggazdagultak számára. Szántó Imre (A polgári forradalom és a szabadságharc időszaka Szőregen [18481849]) Szőreg helyett voltaképpen Szeged 1848-49-i történetét írta meg. A szakirodalom biztos ismeretében széles hátteret von ama néhány szőregi esemény mögé, amelyet egyébként Reizner várostörténetéből eddig is kielégítően ismertünk, de néhány új levéltári adattal is gazdagította őket. Nagyobb mértékben a szegedi, de kisebb mértékben a szóregi eseményeket is. Érdemes említésre, hogy Beniczky Andor (1809—1848), aki csillapítani 464