Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

\ Túl általános a „társadalmi munka" megnevezés a 161. képen; valójában járdaépítés látható rajta. A 162—165. képek egyöntetű aláírása ennyi: >1 katolikus templom. Pontosabban: a 163. A szentély és a hajó. 164. A kórus. 165.Máriaoltár. A 166. képaláírása így volna jobb: A szerb templom a községháza elől nézve. A 167. képé: J4 szerb templom oltára. A 168. képé: Az ikonosztáz. A 169. képé:vl templom hajója. A 170. kép alatt föl kellett volna tüntetni, hogy a Hősök terén van, s az sem lett volna fölösleges, ha fölsoroljuk: az 1849. augusztus 5-i szőregi csata és a két világháború hősi halottainak közös emlékműve. A 171. kép utcarészletéről is elmondhatná a képaláírás, hogy a Szerb utca páros oldalát ábrázolja a gyógyszertár és a katolikus plébánia közt, a bölcsődével (a Máté család, majd Frass Károly főjegyző egykori házával) (Szerb u. 10.). Még egy pótlás. A 101. képen, amely Mesterházy Dezső festményének reprodukciója, Kovács András (1844—1939) látható. Egyébként ezt a Kovács nemzetséget hívták Jutka ragadványnéven. Nem ártott volna, jól bevált szokás szerint, a képek jegyzékét is közölni, annál is inkább, mert ötfelé vannak a kötetben szétszórva, tehát a lelőhelyüket (hogy mely lapok közt találhatók) is meg kellett volna adni, s akkor könnyen fölüthetők lettek volna. Ez is a szerkesztő mulasztása. Fejezetenként Andó Mihály (Szőreg természeti földrajzi viszonyai) rövidebbre fogva mondandóját, bizonyára jobban megadhatta volna a lényeget, hiszen kár volt neki régé^eti tárgyakba is bonyolódnia. Hasznosabb lett volna a természeti viszonyoknak Szőreg ezeréves története folyamán bekövetkezett változásairól beszélni. Jellemző, hogy az egyik leglényegesebb tudnivalót nem Ő, hanem Rákos István írja le: a Maros árterületén „a folyóvíz elmosta a löszt, s helyébe iszapot rakott" (91). Ez a kerti kultúra alapja! A másik lényeges mozzanat minden szerző munkájában elsikkad, épp csak Karácsonyi Péter utal halványan rá: „A középkori Szőreg a Maros-parttól nem messze, a környező zsombékos lápból kiemelkedő löszhátra települt" (83). Előbb homályosabban fogalmazott: „De a széles ártéren kanyargó folyóra néző, előreszögellő kis domb Szőregen is rendelkezésükre állhatott" (75). Senki nem mondja ki világosan, hogy a Maros szabályozásáig, tehát a 19. sz. közepéig a Maros közvetlenül a falu mellett ment el, s ez adta meg településtörténeti szerepét. Jól mutatja ezt az 1723—25. évi térkép. Szabó József tanulmányának (Szőreg földrajzi nevei) bevezetése fölöslegesen ismétel meg másutt előadott vagy előadandó dolgokat (25—26). Még ebben is logikátlan: már előbb beszélt a távozó szerbekről, mégis csak utóbb árulja el, hogy hova távoztak (26). A Magyar utca és a Szerb utca településtörténeti tanulságait jól foglalja össze, de idézhette volna forrását (Délmagyarország, 1974. dec. 24., Nyr. 1977. 166.). A Szőreg névre vonatkozó eddigi irodalmat rövidebben is el lehetett volna intézni, kár volt mindent, amit én összeszedtem, újból idézgetnie. Szintén fölösleges volt ilyen terjedelemben megalapozatlan föltevését (sőreg.Szőreg) előadni, ezt legföljebb szakfolyóiratban lehetett volna tennie. Szintén alaptalan azt föltenni, hogy a falut „esetleg" „párhuzamosan" 462